Vajon büszke lenne a mostani énetekre a 6 éves önmagatok?

Amiket elértem, és ahogyan elértem arra igen. De hogy miféle motivációval, és hogy milyen gondolatmenettel, azt nem hogy egy 6 éves de még egy felnőtt is beleborzongana!

Szerintem első körben meglepődne. Nem értené, hogy miért nem úgy történtek a dolgok, ahogyan ő azt akkor eltervezte. De sok mindenre büszke is lenne, sok mindent pedig furcsállna. Aztán eltelne 14 év az életében, és rájönne, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és boldog lenne, amiért azzá az emberré válhatott, akivel 6 évesen találkozott.

rám nagyon büszke lenne! :)

Kicsit megijedne tőlem, nem igazán értené, hogy miért lesz ő majd pont ilyen, de a külsőmre büszke lenne (nagyon csúnya gyerek voltam).

Rám nem lenne büszke... De nem baj, mert ez most nekem sokkal jobb, akkor még nem így fogtam fel a dolgokat.

Biztosan tetszene neki az akivé az évek alatt váltam. Az már viszont koránt sem, hogy mivé... de legalább kapna pár tuti tippet mit ne rontson el és akkor most sínen lennénk :D

6 évesen egyiptomi fáraó akartam lenni.Szóval nem hiszem.

nem hiszem. én olyan kis ártatlan gyerek voltam, hogy arról álmodoztam, hogy ha megnövök, gyönyörű és csinos leszek, akibe mindenki szerelmes, én meg csak válogatok :D és persze nagyon okos leszek, és mindenkinek segítek majd a nagy eszemmel és mindenkire mosolygok. itt vagyok 15 évesen, 5 kiló felesleggel, pattanással, s nem vagyok nagy kedvenc, ráadásul még sánta vagyok a térdműtéteim óta, de legalább már nem tolószékben. a mosoly helyett depresszió. eszemről inkább nem is mondok semmit... azt hiszem, a hatéves énem az ölembe ülne, és megkérdezné, hogy miért nem mosolygok :( és erre én is elvigyorodnék :D elég érdekes lenne az a találkozás :) arra viszont kíváncsi lennék, hogy milyennek látnám én azt a hatéves kislányt, csúnyának-e, mint ő látta, vagy aranyosnak, mint anyum mondja mindig :)

Szerintem 6 évesen olyan valaki akartam lenni mint aki jelenleg vagyok.A probléma ott kezdődik,hogy így átélve már nem annyira vagány ez az élet.