Jelentkeztem egyetemre, de megbántam! Félek! Ti hogy éltétek túl a bizonytalanságot?

Először is nyugi! ;)

Én is olyan voltam, mint te. Legalábbis abban a részében, hogy gimiben alig beszéltem egy pár osztálytársamnál többel, illetve nem jártam bulikba, meg akkoriban még inni sem ittam. Úgyhogy az egyetemi gólyatábort meg a felkészítő hetekre tervezett kocsmatúrákat alapból elkerültem...

És nem lett belőle semmi! ;) Egyrészt nem utált senki, vagy legalábbis én nem vettem észre az öt év alatt. Másrészt ugyanúgy találtam barátokat, ismerősöket. Nem sokat, de pont annyit, amennyi nekem kellett.

Ami a technikai részét illeti, az attól is függ, milyen szakra jelentkeztél, de ha ilyen népszerűbb helyre, ahol tömeges képzés folyik, akkor elképzelhető, hogy az elején bizony kétszázan lesztek minden órán a nagy előadóban. De ettől sem kell megijedni. Bemész, beülsz valahova, és figyelsz. Később aztán, szemináriumokon, gyakorlatokon vagy szakirányon úgyis lesznek kiscsoportos foglalkozások is.

Nincs ofő, ez igaz, de van általában minden szaknak vagy évfolyamnak tanulmányi előadója a tanulmányi hivatalban, aki a tanulmányi ügyeiteket intézi. De ha valami kérdésed van, még praktikusabb a hallgatói önkormányzat egyik tagjához fordulni, amelyben hasonló diákok vannak, mint ti, csak már egy-két évvel előttetek járnak. Nem ritka, hogy a hallgatói önkormányzat ki is jelöl legalább egy felelőst minden évfolyam számára, akit lehet bombázni a kérdésekkel.

Az előadásokra nem kötelező bejárni, és senki sem nézi, hogy hányan vannak ott. Természetesen nem azt mondom, hogy akkor ne járj be egyre se, mert igenis vannak hasznos órák, amik sokat segítenek a tananyag elsajátításában. És vannak kevésbé hasznosak is... De ezt majd egy-két vizsgaidőszak után kitapasztalod, és el tudod dönteni, érdemes-e bejárni. Azért az elején inkább legyél ott! ;)

A gyakorlati, szemináriumi vagy egyéb kiscsoportos foglalkozásokra viszont általában kötelező bejárni, és ott katalógust is vezetnek minden órán a megjelentekről. De amúgy ezt, hogy be kell-e járni, meg mik a tárgy teljesítésének a feltételei, vizsga, zárthelyik), beadandó házi feladatok, tankönyv, tananyag kijelölése stb., elmondják az adott tárgy első óráján mindig. ;) Igen, a zárthelyiket is, ami egy sima évközi dolgozatnak vagy témazárónak felel meg, és nem, nem azt kérdez a tanár, amit akar, hanem abból az anyagrészből, amit kijelölt előtte. ;)

Szóval tényleg nem kell félni, az egyetem nagyon hasonló a középiskolához szerintem. Ilyen szempontból a munkába állás az egyetem után sokkal nagyobb váltást jelent...

Őszintén szólva én fogtam a fejen ezen a kérdéssoron...

Komolyan, nem kell mindentől rettegni, az egyetem sem egy mészárszék. Igen, nem fogják már a kezed, több a bürokrácia, de ott is mindennek megvan a saját ügyintézője.

Eszedbe ne jusson azért nem elmenni, mert félsz ha felvesznek. Miért, az kevésbé ijesztő ha kidobnak végzettség nélkül az idézőjeles nagybetűs "Életbe"? Aztán ott már tényleg azt csinálhatsz magaddal amit akarsz...

Ha 200 fős a szak az pont jó arra, hogy kerüljétek egymást az olyan emberekkel, akiknek a fejét se bírod, és elég nagy a szórás, hogy találj olyat, akivel pedig megtaláljátok a hangot. Amúgy baromira nem mindenki iszákos állat az egyetemen, de ezt majd úgy is meglátod magad.

Lassan férfi ember vagy, szedd össze magad.

Elég gyerekesen beszélsz, holott 18 éves vagy, a felnőtté válás küszöbén vagy, amit nem kerülhetsz ki, és ehhez az egyetem nagyon nagy ugró.

Nos igen, itt már nincs osztályfőnök, aki mindent elintéz és mindent a popsid alá tesz. :) De az életben sincs sokszor senki, aki helyetted mindent megcsinál. Neked kell tenned a saját dolgaidért, de ebben semmi félelmetes nincsen. :)

Az is igaz, hogy nem szól senki, ha nem jársz órára. De nekik nem is érdekük, hogy te bejárjál, ez a TE érdeked. A te érdeked az, hogy ott legyél, hogy tanulj, hogy vidd valamire az életben. Tehát senki nem fog csesztetni. Itt teljesen máshogy működnek a dolgok, mint gimiben.

Ismerkedés.. Itt senki nem fog lenézni, mivel itt már több százan vagytok, a legtöbben nem ismerik egymást ekkora csoportban. Mindenkinek van egy baráti köre, kisebb vagy nagyobb és velük lóg. Te is legyél nyitott, barátságos, közvetlen és ennyi! Gondolj bele abba, hogy a legtöbb ember úgy megy oda, hogy nem ismer senkit, ezért tehát mindenki azon lesz, hogy barátokat találjon. Ne parázz ezen! :)

Buli,ivás.. nem te leszel a 200 emberből az egyetlen, aki nincs ezekért oda! És senki nem fog ezért utálni, sőt őszintén senkit nem is fog érdekelni, hogy te nem jársz bulizni vagy inni, azt csinálsz, amit szeretnél. :)

Aztán.. itt már nem kell mindennap reggeltől délutánig bent lenni. Van olyan, hogy egy nap csak egy-két órád van, vagy van egy délelőtt és egy délután. Úgy lesz az órarended, ahogy te szeretnéd. (Azért ez is jó, nem? Te magad osztod be az idődet. :) )

A zh-k írása nyilván nem túl jó dolog, tanulni kell rájuk és simán teljesíthetők is. De ezeket a zh-kat bejelentik általában, hogy mikor lesz és miből. Nem fognak váratlanul érni. Olyan, mint a gimiben a dolgozat. Gimiben meg gondolom nektek is volt olyan, hogy a tanár szivatásból íratott. Na hidd el, egyetemen nem igen van ilyen! :)

Elsőre lehet nem fogod rögtön megtalálni a termeket, de kétlem, hogy rajtad kívül 199 ember azonnal tudná az összes termet, hogy hol van és csak te kóvályognál a folyosókon. Azért ez elég vicces :)) Csinálhatsz olyat, hogy első nap felfedezed a sulit, megnézed a termeket, ahova menned kell majd és akkor nem fog semmi sem váratlanul érni. De egyébként meg van kis szád, aminek segítségével bármikor megkérdezhetsz bárkit, hogy mi hol található. :)

Ja és szerinted egy okj mitől lenne jobb? Ott is hasonlóképpen működnek a dolgok. Én is jártam okj-ra is, elvileg volt osztályfőnök, gyakorlatilag soha semmit nem tudott és nem mondott. Erről ennyit. :) És valószínűleg nem is mennél vele többre, mint egy diplomával.

Én most voltam elsőéves egyetemen. Meg kell mondjam, életem legjobb éve volt. :) Pedig.. nem járok minden héten bulizni és nem iszom magam részegre (mert nem csak erről szól az egyetem!) Az elején én is féltem, hogy majd kikkel fogok beszélgetni, hova ülök, de ez alakult magától. Láttam, hogy mindenki olyan kis elveszett és pont ezért mindenki nyitott volt és barátságos a másikkal szemben. :) Pár hét múlva már azt vettem észre, hogy akárhova megyek, mindig találok egy-egy ismerős arcot, aki mellé le tudok ülni, akivel tudok váltani pár szót. Pedig zárkózottabb vagyok alapvetően én is, de az egyetemeken már nem olyan a közösség és a hangulat, mint a gimiben! Itt senki nem néz le senkit és nincsenek kirekesztett emberek.

Na ha van még bármi kérdésed, írj nyugodtan privit! Szívesen válaszolgatok. :) de meg kell mondjam, hogy rég olvastam ennyire kétségbeesett és butuska kérdést, semmi félnivalód nincs!! :)

Nálunk a gólyatáborba az osztálynak csak a töredéke ment el, és aki elment, az se tudta, hogy ki lesz majd az osztálytársa, és ki nem. Szóval valószínűleg senki nem venné észre, hogy elmentél-e, vagy hogy nem mentél el.

És mint ahogy egy előttem szóló mondta, nem mindenki iszákos (hál istennek).

Az furcsa, hogy azt mondod, hogy te azt hallottad, hogy az egyetem milyen rossz. Én azt hittem, hogy mindenki azt mondja, hogy milyen jó.

Első lépésként mondjuk fejezd be a rinyálást!

Hát sajnos igaz, a csúnya rossz egyetemen senki nem fogja fogni a kezecskédet és nem fog vezetgetni, ha lemaradsz így jártál, a kutyát nem fogja érdekelni. A te saját érdeked, hogy határozott és önálló legyél, hogy bejárj órákra, jegyzetelj.

Hogyan fogsz ismerkedni? Szerinted mégis hogyan? Leszólítod azt aki melletted ül. Ha csak üldögélsz valahol magadban, nem fog senki odamenni hozzád, neked kell nyitottnak és kezdeményezőnek lenned.

A tanár az egyetemen azt csinál amit akar, azért is megbuktathat, ha nem tetszik neki a hajad színe, vagy előző nap meghalt a kiskutyája. Nem szabad magadra venni, nem szabad összeroskadni, küzdeni kell.

Én nem vagyok és nem is voltam bulizós fajta, de a gólyatábor az egyik legjobb élményem. Nagyon nagy butaság kihagyni. Nem voltam részeg egyszer sem és mégis jól éreztem magam és sok ismerőst szereztem.

Sose gondoltam úgy az egyetemre, mint valami amit túl kéne élni. Amikor megtudtam, hogy fölvettek oda ahova menni akartam rettentő boldog voltam. Szerintem ez a normális nem a félelem.

Amúgy ha nem akarsz egyetemre menni minek jelentkeztél? Ha közelebb érzel magadhoz valamilyen szakmát, akkor inkább azt tanuld, minthogy ellébecolj az egyetemen 3-4-5 évet a semmiért.