17 éves lány vagyok, a szüleim mindig is nagyon lazán vették a nevelésünket, mégis normális és értelmes gyerekek vagyunk a testvéremmel (21). Eddig nagyon nyitott voltam a világ felé, sok barátom volt, és 2 vagy inkább csak egy, akivel mindent megosztok. Azonban 3 éve átkerültem egy másik iskolába, ahol teljesen mások az emberek, vagyis sokkal közönségesebbek, mint a régi iskolámbeliek. (8 évig jártam zeneiskolába, nagyon passzolt hozzám.) Az új suli reálos, és bár jól teljesítek, az osztálytársaim még jobban. De nem ez a gondom, nem illenek hozzám. Senki, vagyis 1-2 tanárt nagyon szeretek, és ismerek is, de ugyebár hogy néz az ki? (mondanák az új évfolyam- és osztálytársaim). A lényeg az, hogy a legjobb barát szerepe a testvéremre csúszik lassan, egyébként mindenben a barátomra támaszkodom, anyukámnak és apukámnak sírok, ha valami szívfájdalmam van. Ezen hogy lehetne változtatni?
2014. júl. 11. 13:17
1/6 anonim válasza:
A kérdésed és leírás nem igazán passzol, de válaszolok a leírásra :)
Esetleg ismerkedj meg hasonló érdeklődésű emberekkel a neten. Nagyon sok fórum van, blog meg ilyenek. Keress ott barátokat, sőt lehet hogy olyat is találni fogsz aki a közeledben lakik és akkor személyesen is találkozhattok :)
2014. júl. 11. 13:22
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 A kérdező kommentje:
Igen, bocsánat, amire kíváncsi vagyok, az lenne, hogy a szüleimen és a barátomon való függés tulajdonságomtól hogyan lehetne megválni. Nem nagyon vágyom új társaságra, de köszönöm a tippet :)
2014. júl. 11. 13:24
3/6 Imola Ágnes válasza:
)nkéntesség, civil szervezetek...olyan rendezvények, ahol az érdeklődésednek megfelelő dolgok vannak...ott találsz majd barátokat...
2014. júl. 11. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
Az egészséges embernek mindig kell valaki, akire támaszkodhat. Legalábbis én így gondolom. Csak igazából a leírásod alapján téged inkább az zavar, hogy a szüleidnek és a barátodnak mondod el a gondjaidat.
Ezért gondoltam hogy új barátok segíthetnének, lehet hogy találkozol valakivel akinek elmesélheted a gondjaidat és akkor nem a szüleidnek kell majd :)
Más megoldás...? Esetleg egy napló vagy blog? Mert a bánatodat valahogy mindenképpen ki kell adnod magadból, magadba fojtani nem lehet :)
Vagy megkockáztatok egy iskola váltást? Lehet az sem lenne rossz ötlet, ha igazából nem találsz kapcsolatot az osztálytársaid között. Egy kicsit radikális, de lehet hogy segítene.
2014. júl. 11. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 A kérdező kommentje:
Nos, gondoltam iskolaváltásra, nagyon jó lenne, de utolsó évre nem éri meg. Nagyon jól látod a helyzetet, tényleg idegesít, hogy folyton felhívom a szüleimet, ha sírnivalóm akad. De vannak barátaim, akikkel átbeszélhetném a problémákat, de nem visz rá a lélek, pedig nagyonis alkalmasak rá. Mindenkinek csak a saját gondjai lehetnek elég fontosak, kivéve a szüleimet. Inkább arra lennék kiváncsi, hogy saját magam hogy tudok ezekkel megbirkózni? Csak ne dobja be senki a pszichológus ötletet, ha lehet, nem erre megy ki a játék.
2014. júl. 11. 13:56
6/6 anonim válasza:
Hmmm..saját magad akarsz vele megbirkózni? Akkor esetleg több akaraterőre lenne szükséged. Ha valami rossz történik, és mielőtt sírnál vagy valami, számolj el 10-ig. Gondold át újra, hogy megéri-e ezen bánkódni.
A legtöbbször rá fogsz jönni, hogy nem éri meg :) Csak mondd azt magadnak hogy erős vagy, egyedül is meg tudod csinálni.
Különben meg szerintem nem gond, hogyha valamelyik barátodnak elmeséled ezeket. Nem igaz, hogy minden ember csak a saját gondjaival van elfoglalva. Igenis, ha jó barátod, értékelni fogja hogy ennyi mindent elmesélsz neki, és lehet közelebb is kerültök egymáshoz :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: