Nem lenne jobb lelketlenül élni?

ugyan miért, mi fáj ennyire?

DE!

Én a családomon és a barátaimon kívül magasról teszek mindneki másra, még a kollégáimra is, úgyis csak a hülyeséget nyomtaják egész nap. Felőlem aztán bármi történhetne velük, nem érdekelne. Egyszerűen nem éri meg foglalkozni velük, csak felhúznám magam idegileg. Ez kb olyan, mint amit a kérdező említett.

Kiegyensúlyozott lelkű emberek szoktak sokak szemében lelketlennek tűnni. Valahogy nem érzékenyek a mónikasó szintű érzelmi viharokra, valahogy nem fogják már sose mély átéléssel követni az ilyen eseményeket. Dráma nélkül is marad bőven elég mély érzés, ráadásul szinte csak a jók. Ami érdekes módon a kiegyensúlyozottság egyik fontos alapköve.

Aki lelketlen, sebezhetetlen. Korlátok midig vannak. Vagy át lehet törni vagy nem.

Lélekkel vagy anélkül is nehéz az élet. A lelketlen embernek is vannak kényszer cselekvései, pl fent szeretne tartani egy látszatot, minden áron mindegy mibe kerül, vagy találni egy "játékszernek" való embert. Sok hátul ütője van. A jóhiszeműség, az sokkalta veszélyesebb.