Vajon mi lehet velem? Többi lent!

Nem tudom, hogy igazából hogyan éljem meg ezt a dolgot.

Alapvetően egy elég emocionális embernek tartom magam, ezért sokszor bajban vagyok. Eddig elfogadtam s nem törődtem vele, viszont mostanában eléggé zavaró, hogy ennyire beleérző vagyok. Tudom, hogy sok embernek szintén megesik hajléktalanokon a szíve, beteg kiskutyákat lát és elszomorodik, sajnálkozásba kezd. Ugyanakkor nekem sokkal mélyebb ez. Hajléktalanok mellett elmenve nagyon rosszul érzem magam, mindig odadobok valamennyi pénzt neki, viszont ha semmi nincs nálam, sokszor el is bőgöm magam. Buszról hazafelé látva, hogy ott ül és lehajtja a fejét, engem meg hülyének néznek, hogy elkezdek bőgni. Volt már olyan eset - kb 2-szer, hogy a hajléktalannak adtam az útravaló pénzem, és én kéregettem másoktól. (fel lehet ismerni ám, hogy melyik iszik, de én azoknak is adok, ha nem bunkók, mert valahol őket is meg lehet érteni - erről nem kell vita)

Vagy most pl. majdnem vettem egy figurát, amit a tv-ben reklémoznak, a Penny-set, mert kiírva felfigyeltem néhány kommentre Facebookon, hogy "ez a kedvencem, nekem az", és a brokkolit meg senki se mondta - elkezdtem gondolkodni, hogy "jaj édes istenem, szegénykém". Sokszor akkor is elérzékenyülök, ha egy ember felszáll a buszra és zavarban van meg olyan béna fejet vág. Olyan, mintha mindent sajnálnék. De mi a fenéért?