Szerintetek rossz az, ha egy ember hozzámegy az első szerelméhez, és az lesz az egyetlen nő/férfi az életében?

Nem negatív, nem is pozitív. Ha egyszer megtalálták egymást és úgy gondolják, le tudnának élni egy életet együtt és boldogok, akkor miért kalandoznának?

Tényleg csak akkor szokott gond lenni, ha a megszokás tartja össze a párt. De ezt nekik kell tudniuk és adott esetben lépniük.

Emlékszem, annak idején egyáltalán nem azzal az elvárással indultam neki a párkeresésnek, hogy elsőre megtalálom azt, akivel együtt tudok élni életem végéig. Nem is találtam meg elsőre, 23 évesen ismertem meg. Most elgondolkodtam, mi lenne, ha mondjuk 17 évesen találkozunk. Lehet, hogy ő lenne az első és az utolsó, de az is lehet, hogy a lehető legjobb, hogy inkább később találkoztunk. Szerintem működött volna akkor is, de nem olyan jól, mint most. Sokat tanultam a kudarcaimból is. Vagy ki tudja, lehet, hogy ugyanide eljutunk, csak éppen végig együtt, több sebet ejtve egymáson, de kitartva egymás mellett. Nem tudom.