FONTOS! Új közösségbe kerültem, de már vannak gondok! Miért van ez hogy pár ember igy van vele hogy "irritálom őket a létemmel" mikor semmit, meg semmi rosszat nem teszek?

Nem szeretnélek elkeseríteni, és ismeretlenül ítélkezni, de ha folyamatosan ezt kapod, akkor hiába mented fel magad biztos hogy van valami ami ezt kiváltja a környezetedből.

Írok néhány példát, hogy engem eddig kik irritáltak felnőttként új társaságba.

tanfolyamon volt egy nő. Eszméletlenül éles, sivító hangja volt. Erről nyilván nem tehetett, viszont arról igen, hogy kb 10 percenként érezte fontosnak magát, és a kérdéseit az előadás alatt, amik feltevésére utána is volt lehetőség. Őt mondjuk zsigerből ki nem állhattam.

Egy másik lány, aki úgy beszélgetett másokkal, hogy folyton a plafont bámulta. A falra másztam tőle, pedig semmi rosszat nem tett.

A fiam zsigerből utál egy gyereket, aki évfolyamtársa. Ő se tesz semmi rosszat, csak folyton fennhangon dicséri magát, a többieket meg leteszi. Nem egy pozitív tulajdonság.

Több embert nem ismerek aki alapból idegesített volna, és még nekem se mondták hogy másokat irritálnék. Szerintem ez nem az emberek rosszindulata, hanem figyelmeztetés, hogy ha nem szeretnél egyedül maradni, akkor igenis változtatnod kell.

Ne keress hibást. Egyszerűen azt a tényt fogadd el, hogy ha egy társaságban csak te érzed magad rosszul, ha mindenki más egyetért a többiekkel, akkor a Te hibád, hogy nem tudsz beilleszkedni közéjük. Keresd a miértet.

Ha egy társaságba több embernek van gondja egy bizonyos emberrel, akinek mindenkivel gondja van, ott nyilván az az egy ember a bomlasztó, a hibás.

Ezzel csak arra akartam utalni, hogy pusztán gonoszságból nem közösítenek ki valakit maguk közül az emberek. Ennek mindig oka van.

Lehet, hogy egyszerűen csak olyan magányos szótlan lány vagy, aki csak nézi a többieket szótlanul ücsörögve. Ez is tud idegesítő lenni egy idő után. Lehet, hogy csak ennyi.

Ha meg vannak ott "a barátaid" akikkel jól elvagy, akkor a baj egyszerűen annyi, hogy rettenetesen érzékeny vagy. Tanuld meg szívből lesz.ni az ilyen embereket a véleményükkel együtt, és sokkal boldogabb leszel.

Foglalkozz azokkal, akik szeretnek veled beszélgetni, és te is velük.

Egyetlen szó az írásodban mindent elárul: "Igyekszem"

Tehát igyekszel megfelelni, valószínűleg görcsösen, nem azt teszed, amit szeretnél, hanem amit SZERINTED elvárnak.

Magamra gondolok: Amíg igyekeztem, nevetségessé tettem magam, bohócot csináltam magamból, nem önmagam voltam. Amióta nem igyekszem, le sem szarom, keresik a társaságom. Érdekes ez, mert lehet neked igazad, hogy "férjünk össze, feleljünk meg egymásnak", de ez valamiért a való életben mégsem működik. Kicsit a sógornőm jut eszembe rólad. Ő is ennyire azt hiszi magáról, hogy semmi rosszat nem csinált, maga szerint tök normális és visszahúzódó. Valamiért mégis mindig kitúrják, kirúgják az összes munkahelyről. Hogy mi a normális, az teljesen szubjektív, saját igényeidhez mérten vagy "normális". Van akinek a műköröm és a csicsás ruha normális. Meg sem említeném a helyedben, olyan, mintha diszkriminálnád akinek ez a stílusa, miközben elvárod, hogy a Te "normális" külsőd mindenki számára elfogadható legyen. Amíg nem próbálod magad szemlélni kívülállóként (ami elég nehéz) addig nem jössz rá a válaszra. Lehet, hogy a te "normálisságodat" etalonnak tartod, amit arra használsz, hogy megfelelj, miközben mások azt látják, hogy azt várnád, ők igazodjanak a fedhetetlen mivoltodhoz. Ne érts félre, nem bántásból írtam amiket írtam. A kérdéseddel segítséget kértél és a legőszintébben írtam meg amit gondolok.