Létezik, hogy utálom a saját apámat?

Szóval, ma összekaptak anyukámmal.Talán anyunak nem teljesen volt igaza, de apámnak sem.Én meg végighallgatom a veszekedést, és az egyetlen amit tehetek az az hogy visszatartom a könnyeimet és zenét hallgatok.Anya elment (dolgozni indult) és amint kicsit megnyugodnék, bejön apám és elkezdi mondani hogy amint 18 leszek, már megy is a..mindegy,én meg bólogatok, szipogok, és maxra állítom a hangerőt.Aztán amint lenyugszik jön és mondja a hülyeségeit (bocsánat)pl:mindig attól fél, hogy engem bánt meg.Én pedig mit mondjak? Apa, de, pont ez az, és el sem hinnéd,milyen rossz nekem, amikor így beszélsz az anyukámról.Azért, mert a tied egy komodói sárkány volt, attól még az enyém nem az!Ezt mondjam?Inkább nem, köszi.És rájöttem, hogy én ilyenkor már a dühtől sírok.Elnézést hogy hosszú lett, de valahova ezt le kellett írnom.Elköltözni nem tudok ezek miatt:1.korom.2.anyu.3.hova mennék?

Szóval, létezik hogy utálom az apámat?