Hogyan erősíthetném meg magam lelkileg? Mit tehetnék, hogy ne sírjak búcsúzáskor?

2 hónapja vagyok együtt a párommal. Életemben először érzem azt, hogy tényleg szerelmes vagyok. Nagyon jó a kapcsolatunk, harmonikus, mindent meg tudunk beszélni. Valami varázslat, ami most történik velem, vagy nem tudom. Mindig is vágytam a szeretetre, arra, hogy legyen valaki, aki tiszta szívéből szeret, és akit én is szerethetek.

Egyetlen nehézség akad a kapcsolatunkban, ez pedig a távolság. A távolság még nem is lenne annyira sok, mások ennél nagyobb távolságot is túlélnek, viszont a tömegközlekedés nagyon gyatra. Emiatt kevés időt tudunk igazán kettesben tölteni.

Hetente egyszer alszunk együtt, így van 2 napunk, ezenkívül még suli miatt (ugyanabba a városba tanulunk) tudunk 1-2x találkozni, de csak fél órára kb.

A hétvégéket természetesen nagyon értékeljük és megbecsüljük, viszont nekem a búcsúzás nagyon nehezen megy. Sosem tudtam igazán búcsúzkodni, ez nem az én műfajom, és mióta először együtt aludtunk, azóta minden hétvégén sírok, amikor el kell búcsúznunk egymástól.

Nekem sem jó, hogy mindig sírok, és a páromnak sem. Neki meg gyerekkori rossz emlékek miatt erről nagyon negatív dolgok jutnak az eszébe. Ezért sem szeretnék sírni. Viszont nem tehetek róla, ilyen vagyok.

Tegnap úgy éreztem, végre nem fogok sírni, de tévedtem. Már megint nem tudtam megállni.

Hogyan erősíthetném meg magam ilyen téren? Hogy küzdhetném le ezt a dolgot?

19/L