Ti örültök hogy egy olyan korban nőttetek fel amikor nem volt facebook?

21 éves vagyok, tehát épp csak pár évvel idősebb a mostani generációnál. És mikor sétálok a városban, vagy bemegyek a régi gimimbe, azt látom, hogy mindenki a telefonját bökdösi, néha meg egymáshoz szólnak. Bulikban mindig van legalább 1 ember minden társaságban, akinek valamit posztolni kell épp facebookra, vagy épp akkor kell beszélget valakivel.

Amikor mi voltunk 12-13 évesek, a két testvéremmel együtt volt egy közös Nokia 3210-esünk.

Reggel felkeltünk, átcsöngettünk haverokhoz, kimentünk biciklizni 10-kor, ebédre hazaestünk, és már mentünk is tovább, és este 9-ig csavarogtunk.

Manapság meg a 12 évesek kezében olyan telefonok vannak, amiket az osztrák fizetésemből is sajnálnék megvenni, olyan drágák. Aztán csodálkozunk, hogy itt gyakorikérdéseken tele vagyunk depressziós, magányos, magukkal semmit kezdeni nem tudó, fantáziátlan, mindenféle problémamegoldó képességet nélkülöző fiatalokkal? Szerintem nem kéne ezen csodálkozni.

2es, mindenki ott volt a találkozón? hát, én elég sokszor jártam úgy, hogy megbeszéltem valakivel valamit, én ott voltam, ő nem...s nem volt mobil,hogy szóljon, hogy bocs, kések, vagy nem jövök. tényleg tök jó volt...marhaság ez, hogy hú, de jó volt, mikor nem volt technika, a technikát használni, nem rögtön elutasítani, meg marhaságokat beszélni, hogy hú, de szar, hogy van.

mint írtam (az első vagyok), én igenis szeretem, hogy van facebook, én már az egyetemmel is rég végeztem, mire ez elterjedt, mobil se volt nagyon, mikor végeztem, szóval én igenis örülök, hogy látom, hogy pl. egy általános iskolai osztálytársam, akivel anno jóban voltam, de elsodort az élet, milyen remek tortákat készít )tudván, hogy cukrász akart lenni, de nem vették fel, csak szakácsnak), meg hogy teljesült az álma, amit akkor akart, ilyenek.

arról nem is beszélve, hogy külföldön lakom, a régi barátaimmal, haverjaimmal már nem futunk össze a közös helyen, mint régen, és igenis jó tudni, hogy ki hol van, megházasodott, gyerek, stb. jó, nem kell mindent tudni, meg megosztani, de információkat szerzek olyanokról, akikkel már nem tudok találkozni.

32 vagyok, szóval bőven faszbúk előtt nőttem fel, mobilom 18 évesen, internetem (az a jó lassú telefonos, kerregős) olyan 20 éves korom környékén lett.

Kifejezetten örülök neki, hogy lemaradtam róla! Hogy miért? Elnézegetem néha a kamaszkori (filmes, nem digitális) fényképeket, az irományaimat (vagy közös irományainkat) amiket füzetek őriznek, valamint belegondolok, hogy akkortájt mennyire gondolkodás nélkül feltölthettem volna ilyeneket... és hogy ezt mennyire, de mennyire kínosnak éreztem volna később!

Plusz mire a FB elterjedt, már eszem ágában sem volt ilyesmikre regisztrálni, nem vagyok fenn máig sem, borzalmasan ellenszenves az oldal, magánéleti dolgokat nem akarok kiteregetni se másoknak, se reklámcégeknek, se kormányügynökségeknek (nem mintha utóbbiakat érdekelné bármi velem kapcsolatban, simán csak elvi kérdés). Tudom, hogy hasznos is lehet pár dologra, használja felelősséggel, akinek jól esik, de én bottal se nyúlok hozzá.

15, ha nekem szólt (14-es vagyok): naná, hogy senki nem tart pisztolyt, de kölyökként/kamaszként nem biztos, hogy elég átgondoltan vagy felelősségteljesen használtam volna.

Most meg simán nem kell, és nem szimpatikus.

Semmi nincs, nem paranoia, hanem elvi kérdés, írtam, hogy elvi gondjaim vannak a FB-vel, nem tudom, mit nem érteni ezen. Példákat hoztam fel, hogy nyilván kijátszható minden.

Azokkal nincs bajom, akik használják, csak én nem akarom. A kérdezőtől meg bocs az offért.