Ti örültök hogy egy olyan korban nőttetek fel amikor nem volt facebook?

Iwiw volt. Na persze nem volt elterjedve, és tök menőnek számított, ha valaki fent volt. Akkoriban mondjuk még nem volt divat az életem minden pillanatának megosztása, max. msn-en írtak ki baromságokat az ismerősök. De nekik meg lehetett bocsátani...

Annak örülök, hogy kimaradtam ezekből a cyberbully-dolgokból. Elég volt élőben hallgatni a gúnyolódásokat. Ma már közöttük, meg még a neten is hallgathatnám az aktuális "beceneveimet".

De ha most lennék gyerek, akkor biztosan megfelelő célra használnánk a facebookot is, legalábbis lennénk olyan leleményesek a haverokkal, hogy fogást találjunk rajta a sok csücsörítő maca meg a teleszemetelt üzenőfal ellenére is.

Azt hiszem, igen. Az is jó, hogy amikor gyerek voltam, nem volt még otthon pc... Nagyon rákattantam később... Igaz, elég sokba került a dolog, ah amikor 20 ezerért vettem 4 mega RAM-ot... A 386-osom árát meg se mondom :D A jelenlegi gépem 6-7 éves, mert nekem bőven elég mindenre azóta is...

A Facebook pedig... Amennyit hallok róla, az alapján örülök, hogy úgy 1 hét után letiltottam az accountomat ott (munka miatt kellett fent lennem, teszteltem valamit és annyi). Fogalmam sincs, gyerekként találkozni vele milyen lett volna, de az iskolában elég nagy lenne a nyomás a csatlakozásra. Vajon lennék annyira önálló, hogy ellenálljak? Még a falusi énekkar is a Facebook-on kommunikál, de én akkor se csatlakozom újra :P Biztos van értelme is valakik számára, engem az ismerősök kismillió megosztásai abban a pár napban is zavartak.

Nos, én egy olyan korban nőttem fel, amikor még internet sem volt. És hálát adok a Teremtőnek, hogy most sem kötelező regisztrálni a fąszbúkra. Hogy őszinte legyek, én kitiltottam az oldalt tűzfalilag a gépemről, és szerencsére a munkahelyemen sem érhető el munkaidőben, úgyhogy nem jelennek meg a bŭzi pluginek meg like gombok sem. Mobiltelefont legfeljebb utazáskor használok, egyébként vezetékesen kommunikálok. Nem véletlenül hívták eleinte bunkofonnak. Ma már sajnos nagyon általánossá és elterjedtté vált, de meglesz még ennek a böjtje.

http://www.youtube.com/watch?v=QJa3w3WYbtI

En orulok, mert sokkal jobban megeltuk az emberi kapcsolatainkat mint a mai gyerekek akik virtualisan talalkoznak egymassal. Mi lementunk a grundra, egesz nap az utcan voltunk, benne voltunk minden balheba, kozosen eltuk ezeket at es ezek a gyerekkori baratsagok meg most 35 evesen is elnek, igaz kevesebb hulyeseget csinalunk, de tudjuk hogy mi szamithatunk egymasra, ugyanugy amikor 20 eve is szamithattunk egymasra.

A mai gyerekek orulnek ha van 1-2 olyan haverjuk akikkel kozos programot szervezhetnek, akkoriban mi kornyekbeliek 20-asaval voltunk kint a parkokban, csvarogtunk mindenfele es eltuk az eletet.