Néha akkora kőnek érzem magam, normális ez?
Szóval elég érdekesen állok az emberekhez, nincs igényem különösebben emberi kapcsolatokra. Pár jó barát, egy párkapcsolat bőven elég nekem, úgy érzem nincs szükségem a felületes emberi kapcsolatokra...
Sokszor azon kapom magam, hogy agyalok, ésszel akarok érzéseket megmagyarázni, és ilyenkor mindig tök közömbösnek érzem még a saját családomat is, sőt a volt szerelmemmel is így voltam néha. Néha azon kapom magam,hogy nem is figyelek ha beszél hozzám valaki.
Nem tudom egyszerűen ilyennek születtem, ilyen higgadt alkat vagyok vagy és ez normális vagy velem van a baj.
Sajnos ez a szerelemben is igaz, nagyon hullámzok. Úgy érzem, hogy nem tudok eszeveszettül szeretni, egyszerűen túl higgadt, vagy racionális vagy mittudomén mi vagyok hozzá. És ez frusztrál. Egy barátom szerint ne erőltessem, ha nem vagyok ilyen, keressek olyan lányt akit lehet csak úgy simán, csendesen szeretni. De ugyanakkor mély érzéseket is nagyon meg tudok élni, szintén a szerelemben.
Az barátok még OK, de félek hogy sosem lesz normális párkapcsolatom emiatt...
Köszönöm ha van valakinek értelmes gondolata, netán tapasztalt már ilyet.
F25
Ui.: kicsit maximalista és megfelelési kényszeres vagyok, hogy árnyaljam a képet :)
válasza:Kőnek?
"Kereplőként űzöd körbe magad,
rab vagy, de keserved álma szabad
s igazad az álom, a röpke!
A szikla, ha rávésed jajodat,
többé nem szikla: élő te-magad
s föllibben a fellegekbe!"
(Weöres Harmadik szimfónia)
*
"keressek olyan lányt akit lehet csak úgy simán, csendesen szeretni. De ugyanakkor mély érzéseket is nagyon meg tudok élni, szintén a szerelemben. "
A barátodnak igaza van. Jó fej lehet. És tudod: madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg..
Introvertált lehetsz.. keress egy szelíd, kedves lányt.
Az ilyen párok szoktak csendes, boldog házasságban élni 25-95 -éves korig.
válasza:Szerintem nincs ezzel gond. Sőt, ez talán így még jobb is, mint eszeveszett érzelmekkel élni.
Mert ez legyen bármily csendes és visszafogott is, talán sokkal mélyebb és tartósabb, bármilyen szempontból.
válasza:Bár, ha felmerült Benned ez a kérdés, akkor zavar Téged, ergo, nem normális. Vagy nem zavar Téged?
Én például ismerek olyan lányt, akinek nem az kell, hogy valaki őrülten szeresse, állandóan vele legyen, ölelgesse, csókolgassa, szeretgesse. Szeret egyedül lenni, és megkívánja, hogy teret kapjon. Bár az ilyen lány, nő szerintem ritka.
válasza:Köszönöm. Nem vágyok eszeveszett érzelmekre, csak párkapcsolatban félek, hogy ez nem elég a másiknak. Ez annyira frusztrál hogy konkrétan emiatt már volt hogy én szakítottam egy lánnyal... persze lehet csak nem volt olyan erős a szerelem, ki tudja.
Most egy elég komolynak ígérkező kapcsolatban vagyok és nem akarom elrontani ezzel...mintha az agyam nem érné be azzal hogy csak úgy szeretem, mintha azt diktálná csak akkor igazi ez a kapcsolat ha "szétszeretem". És nem akarom eltolni, ennyire még sosem szerttem senkit, ő a legjobb nő akit valaha ismertem és boldogan leélném vele az életem...
válasza: válasza:Én alapjáraton egy olyan ember vagyok, aki többre tartja a szívet az észnél, ezért, bár talán ostoba ötlet, én azt tanácsolom, hogy inkább az érzelmeid vezessenek, és ne az agyad! Ne akard szétszeretni, csak azért, hogy "megtartsd", csúnyán szólva, mert később bajok származnak majd belőle.
És legyél vele mindenképp őszinte, mondd el neki minden gondolatod és érzésed ezzel kapcsolatban, kérd meg, hogy legyen hozzád türelmes, és értse meg, hogy Te ilyen vagy, de szereted, és komolyan gondolod az egészet, akárhogyan is tűnik.
Bár ezen már biztos túl vagy. Szóval, húde hasznosat írtam most... :D
Persze, kimutatom neki, szinte nap mint nap. Csók, puszi, "szeretlek", ágyba reggeli hétvégén, rendszeresen hozok virágot vagy apróságot, nem is kell tételesen sorolni.
De belül egy megfelelési kényszer mintha még ennél is magasabbra akarná ezt vinni, mintha valami állandóan 1000%-on égő, szirupos boldogságot tartana ideálisnak.
Most leírok valamit ami miatt tuti hülyének néztek majd...néha lelkiismeret furdalásom van ha a párom nélkül jól érzem magam (haverok, társaság, sport). És tudom hogy ez nem normális. Biztos megfelelési kényszer de nem tudom hogy szabadulhatnék tőle.
Azon gondolkodok, kehet egy nagy szakítás tehet róla sok évvel ezelőttről, ami taccsra tett. Életem első nagy szerelméről kiderült hogy évekig hitegetett, megjátszotta magát és meg is csalt. Azóta kicsit nehezebben kötődök, nehezebben hiszem el hogy én kellek valakinek és szeret és jó vagyok úgy ahogy...
válasza:Szerintem nincs ezzel baj, csak keress egy hasonló lányt, mint amilyen te vagy :)
Én is ilyen alkat vagyok, a cukormázas romantikus pátoszos naszerelmes dolgoktól a hideg ráz, és szükségem van saját térre, külön elfoglaltságokra, magamra.
Mondjuk én jó ideje egyedül is vagyok, de őszintén szólva nem bánom :)
25/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!