Pszichológiailag milyen okai lehetnek a halogatásnak, ha az nem abból fakad, hogy nem akarja az illető elvégezni az adott dolgot?

Márai írja le nagyon jól a Füves könyv című, igen hasznos és szép hagyatékában.

“A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bizonyos „jóra való restség”, melyről a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot és szótlanul odább megy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.”

Az ne tévesszen meg, hogy a te esetedben a "nyomorult", a kárvallott, az aljasság elszenvedője is te vagy! Egész pontosan a jövőbeni önmagad jár pórul a mai önmagad kellemes órái miatt, vagy esetleg egyszerű figyelmetlensége, netán nemtörődömsége miatt.

És hát itt ez a nem gyengén homlokra csapós fejezetecske, ami kicsit maibb megvilágításban segít megérteni a lényeget és a megoldást:

[link]

Köszönöm, nagyon jókor jöttek a jó szavak!

Az erőszak szó annyira nem szerencsés erre. Úgy mondják a szakembörök is, hogy kimozdulni a komfortzónából. Persze nem részletezik, hogy mégis pontosan hogyan :)

Általában a "leghumánusabb önmagaddal szemben", ha marketingesként közelíted meg, és eladod magadnak az akció gondolatát ügyesen. Leginkább az előnyök összeszedésével. De nem a hónaljszagú előnyök, hanem a valódi, élettel teli erősségei a dolognak. Az is, hogy mit kapsz tőle, és az is, hogy mekkora érzés lesz. Hogy még a legnehezebb részt is diadal lesz megnyomni, és még ha beletörik a bicskád, akkor is állod a tekinteteket, mert hősként kiálltál addig is. Jó, ezek már-már metaforikus mélységek, de adott esetekben olyan nagyon nem lógnak ki a képből, ha minden rosszindulat nélkül megfogalmazza valaki magában.

És ami tényleg termékeny: legyél tudatában, hogy ilyenkor maga élet éli meg önmagát a tetteidben, ez a felfoghatatlan csoda ébred öntudatra, ahányszor csak átügyeskedsz "A Váratlan" újabb képtelen eseménysorain. Amikor így megmutatja arcát egy pillanat, az talán Isten mosolya, válaszul a tiédre.