A mai fiatalok miért viselkednek így? Normális, hogy nem találok barátokat?

Hol is kezdjem... 16 és fél éves vagyok, egy szakközépiskolába járok, kollégiumban lakok. Rengetegszer érzem magam egyedül, kirekesztve. Az is lehet, hogy nem engem rekesztenek ki, hanem én őket, de a lényeg ugyan az. Nincsenek barátaim. Nem vagyok se csúnya, se büdös.. Sokan mondják, hogy szép lány vagyok, tudom magamról hogy igényes is, szeretem a tisztaságot, a rendet magam körül. A koromhoz képest művelt is vagyok, szeretek olvasni, zenékben se a drogos, meg trágár zenék jönnek be, inkább alternatív zenéket hallgatok. Rengeteg velem egy korosztályban lévő gyerekkel vagyok körülvéve a kolesz és az iskola miatt is, de valahogy nem érzem, hogy közéjük tartoznék. Olyan különcnek érzem magam, Nincsen legjobb barátnőm, meg úgy barátnőim sincsenek. A szobatársam ragaszkodik hozzám, de én igazából meglennék nélküle is, Délutánonként is egyedül vagyok, olvasok, zenét hallgatok, tanulok, Ha le is megyek a többiek köze, akkor fél óránál tovább nem bírom köztük. Nem bírok belefolyni a semmitmondó beszélgetésükbe. Nem tudok velük vihorászni buta dolgokon. A legtöbb kortársam igénytelen is. Tiszteletlenek a nevelőtanárokkal, az ott dolgozókkal. Állandóan csak dohányoznak, mindenféle szemét dohányból maszekolják a cigijüket. Jó, én is dohányoztam még tavaly, de nem sokat, csak pár hónapot. Nem vagyok egy tök külvilágtól, rossz dolgoktól elszigetelt kis "fapina", mert igazából tavaly barátom is volt, le is feküdtem vele, amit meg is bántam, sőt még füveztem is tavaly, nem is keveset, szóval megjártam minden szintet, 14 évesen nyolcadik után hétvégenként be is rúgtam az akkor még normális és meglévő barátnőimmel, de aztán ahogy átkerültem a középiskolába felhagytam ezzel, és a barátnőim ezt folytatva most arra a sorsra jutottak, hogy elk.rvultak. De tényleg. Minden hétvégén ismeretlen férfiakkal részegen kefélnek, mert arra csak azt lehet mondani, és teljesen lecsúsztak. Igénytelenek is lettek. NZsíros a hajuk, koszos a körmük, ruhájuk. Van egy fiú, elem egyidős, szoktam vele beszélgetni, általa is tudom milyenek a mai lányok a bulikba, hogy viselkednek a fiúkkal, mert én nem járok el itthonról. Engem taszít az a tömeg, a zaj, a részeg kis r.bancok akik 14-17 évesek, és játszák a huszonévest. Szóval miért vannak elfajzódva a mai gyerekek? Én vagyok nem normális, és bennem van a hiba? Egyszerűen úgy érzem, hogy én teljesen más szinten vagyok mint a kortársaim, és azok akik körülöttem vannak. Már barátom sincs egy éve, mert nincs egy olyan fiú, aki komoly lenni, normális értelmi szintje lenne, és akibe szerelmes tudnék lenni. Mit csináljak? Ne törődjek másokkal és legyek egyedül? Más is van/volt hasonló helyzetben?

Köszönöm ha valaki ezt végig olvassa, és válaszol!