Miért lehet, hogy mire felnőttem, már nincs igényem a luxusra?
Régebben felszínesebb voltam, de mára már az ellentétes oldalon állok.
Ha ingyen adnák, se fogadnék el egy villát, jobban vágyom egy budapesti lakásra egy nyugodt, szép környéken.
Nem érdekelnek már a márkák, bevásárlóközpontba is utálok járni.
Kütyükre sem vágyom, jelenleg 3 dolgom van: laptop, mobil, mp3 lejátszó, ezek együtt kerültek 100.000 Ft-ba, és a világért se váltanám le a telefonom egy IPhonera. Tablet sem kéne.
Munka terén elsősorban azt vennén figyelembe, hogy élvezzem a munkát, így az alacsonyabb fizetés sem zavarna.
Egyedül, ami luxusnak számíthat, az az utazás. Annyit utaznék, amennyit csak lehet, bejárnám a világot.
" [link]
Kiskorodban mertél álmodni. Ma már a racionálisabb éned leblokkolja az elérhetetlen álmokat, sőt még azt is be tudod magyarázni, hogy neked ezek akkor sem kellenének, ha módodban állna megkapni ezeket. A valóságban azonban a seggedet a földhöz vernéd örömödben, ha valaki neked ajándékozna egy csilivili új Ferrarit és nem mondanád neki, hogy "cseréljük ezt ki egy Fiatra, mert nekem nincs igényem a luxusra"
Nem vagyunk egyformák, mások az igényeink. Én se adnék soha 20 millát egy autóért és 200e-et egy telefonért. Főleg ha az utóbbit csak telefonálása, sms írásra, órának s számológépnek használom. Ezt egy 10e-es készülék is túlteljesíti.
"valaki neked ajándékozna egy csilivili..."
ez sosem fog megtörténni :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!