Ismertek olyan embert, aki nem ismeri a következő szavakat: Kérem, köszönöm, sajnálom?

Tisztelt #12 hozzászóló!

Megakadt a szemem a „… konzervatív családban nőtt fel…” (stb.) helyzet/előzmény ismertetésen. Úgy gondolom mindaz - a minősítés - amit leírt nem kizárólagosan jellemzik a „konzervatív” családokat.

Szerintem a „kérem, köszönöm, sajnálom” szóhasználat hiánya nem betegség, így nem is kell és nem is lehet gyógyítani. Azonban inkább eltanult - a személyiséget helytelen irányba formáló viselkedési - szokás, felvett magatartás.

Mivel nem egy felszínes, jelentéktelen emberi kapcsolatról, hanem párkapcsolatról van szó, veszem magamnak a bátorságot, hogy észrevételemet leírjam. (Egyben elnézését is kérem ezért!) Nem elégednék meg az okot - feltétezetten - kiváltó körülmények megállapításával, és ezek következményeinek elfogadásával. Még akkor sem, ha valóban azok a - régi - körülmények eredményezték a jelen helyzetet. Érdemes lenne megkeresni azt a lehetőséget, módot, ami a párkapcsolatot alkotó személyek közötti kommunikáció minőségét mindkét fél és a párkapcsolat számára kedvezően befolyásolja. Megengedve és elfogadva azt, hogy a kérdéses szavakat gesztusok is pótolhatják!

Úgy gondolom, hogy ha egy Angol közembert beköltöztetnek a Buckingham palotába, kis idő elteltével önmagától is alkalmazkodni fog a környezet miliőjéhez. Azonban az oda „beszületett” kékvérű méltóságok, évek eltelte után is minden mozdulata miatt el fognak hűlni. És hasonló - de ellentétes - reakciók születhetnek fordított helyzetben, csak a köznép a hasát fogná a „röhögéstől”. A példával az elvárás arányosságának szükségességét kívántam alátámasztani. Még egyszer elnézését kérem, ha tolakodónak tartaná észrevételemet!

Tisztelt (#12), #13 hozzászóló!

Válasza mentesít, aminek örülök, és egyben - sajátos nézőpontom szerint - reagálok is az eredeti kérdéssel összefüggésben levő kérdésére.

Az elfogadható és végül is természetes, hogy a felnövekvő gyermek, a környezete, szülei szokásait, magatartási példáit tanulja el, és tartja normálisnak. Ezzel szemben - szerintem - semmilyen „erőfeszítés” és különösen egy személy által kifejtett erőfeszítés, nem vezethet maradandó és eredményes változtatáshoz. A korábban írt példa jól mutatja, hogy a változást - nem egy konkrét személy, hanem - a környezet és a benne élő emberek együttes szokásai, magatartási formái, fogják - előbb, vagy utóbb - eredményezni! Azt, hogy egy párkapcsolat elbírná-e a konkrét esethez hasonló kérdésben az „erőből” történő változtatást, én nem tenném próbára. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyelvünk szókészletében jónéhány szó van, amit nem mindannyian használunk, de ismerjük, tudunk létezésükről. Persze a társadalom különböző csoportjai ezeket - is - használják. Azt, hogy az ilyen szavakat hétköznapi beszédünk részeként alkalmazzuk, még akkor sem könnyű elérni, ha mi magunk is igyekszünk és tudatosan teszünk érte.

Sokat segítene viszont, ha sikerülne - szubjektív hatásoktól mentesen - a kezdeti helyzettel összevetni a mostanra kialakult helyzetet. Ugyanis ha kedvező változást lehet megállapítani, akkor az már jó eredmény. Ha nincs, vagy nem kedvező irányú a változás, akkor viszont a módszeren és/vagy a kitűzött célon esetleg az alanyon szükséges változtatni. Sokan úgy tartják, hogy ez nem könnyű, de az egész élet sem az. A magam részéről úgy gondolom, hogy amíg van két „egyenrangú” fél között kommunikáció, addig van mód eredményt elérni, és ha ehhez még őszinte szeretet is párosul, akkor könnyen lehet a körültekintően és közösen vállalt, kitűzött célt elérni.

Ismét köszönöm az őszinte tanácait és meglátásait :) ! Igen a környezet sokkal többre képes a változás elősegítésében ezt tapasztaltam is! Teljesen igaza van ezzel kapcsolatban is! Viszont mi egymásra lettünk utalva,mert akik tudnak nekem ebben segíteni messze vannak. De! Ahogy tudom elviszem magammal,mert 1-2-3 nap csodákra képes. Viszont pár napra hétre elegendő példát kap csakhogy vissza is esik :( . Valahogy elfeledi vagy nem is tudom mi lenne a legmegfelelőbb kifejezés erre! Nos párkapcsolat: nálunk más,mint amilyennek kellene lennie. "szeretet,és megértő embertárs,de nem szerelem és nem is volt" De a szeretet csodákra képes :) ! Ami fontos,hogy mindketten barátként emeltük fel egymást ebben a nehéz életben. Én pedig már akkor megfogadtam,hogy segítek neki. A szüleim olyan példát mutattak nekem az életem során amely követése mindíg gyümölcsöt hozott ,persze ehhez kell a kitartás ,célok stb. Anyáékkal eltöltött pár napunk után teljesen más oldaláról mutatkozik! Képes csöppnyi szeretetet adni,vidám,célokat tűz maga elé stb. Sajnos telefonról vagyok itt,ezért elnézést kérek a sokszor kerektelen mondatokért és nem egybefüggő megfogalmazásért! De látom hála így is nagyon jól megért és ezt is köszönöm! Egy nagyon fontos meglátásom amelyet azért még megosztanék önnel:

kizárja a családját az életünkből azóta amióta megtapasztalta a szüleim 42 éve tartó házasságukban lévő mai napig tartó összetartást,szeretetet,tiszteletet egymás iránt. És még sorolhatnám :). Ön meglátása szerint,ha többet tudnánk hozzájuk utazni,akkor eredményesebb lenne a változása?

Nagyon szép napot és hétvégét kívánok.

Tisztelt (#12, #13), #17 hozzászóló!

Köszönöm, hogy bizalma jeleként - a nyilvánosság előtt - megtisztelt kérdéseivel! A „környezetváltozás” - a hozzászólásából következően is - nyilvánvalóan jó hatással bír. És nagy valószínűsséggel ez a változás mindkettejükre igaz, hiszen közösen élték meg a környezetváltozást. Véleményem szerint, egy pontig - a látogatások sűrűségét és időtartamának hosszát tekintve, - biztosan eredményesebb lehet az Ön szüleihez történő sűrűbb, több látogatásuk. Természetesen nem valószínű, hogy ezen látogatások száma addig növelhető, amíg az ezekkel elért változás hatása éppen lecsengene, hiszen ez egyúttal megszokáshoz is vezet, így a kezdetben tapasztalt jó irányú változás elmúlik. Azonban célszerű lenne megpróbálni más, eltérő környezetbe elutazni, kikapcsolódni. Az ilyen alkalom módot adhat lemérni a kiváltott hatást, most már nem csak a párkapcsolatuk helyszínén, hanem a szüleik környezetében tapasztalt, megváltozott magatartási formák tekintetében, és ráadásul mindkettejük vonatkozásában, hiszen egy „semleges” - rokoni kapcsolattól mentes - környezet eltérő változásokat eredményez(het) Önnél is! (Összetartozás, egymásrautaltság, stb. markáns megjelenése, előtérbe kerülése miatt.)

„… megfogadtam, hogy segítek neki.” Amíg ez nem öncélú, és nem nyúlik túl a megengedés határán, addig lehet eredményes a párja és ezáltal, a kapcsolatuk számára.

Bízom benne, hogy válaszom tartalmaz lehetőséget, támpontot a továbbiakhoz.