Amikor kisebbségérzése van egy személynek kvalitásbeli (külső, intelligencia) különbségek miatt, miért kezd el sokszor flegmázni, keménykedni, látszólag lenézővé válni?

A társaságomba elég sok embernek előjön ez a fajta komplexusa, teljesen ismeretlenül is, kizárólag külső alapján. Nő vagyok, 180 cm magas, magassarkúba még több. Általában az alacsony nőkkel vagyok bajba, mert nem tudnak elviselni a környezetükbe. Persze ha belegondolnának abba, hogy az átlagtól eltérő adottságokkal rendelkező emberekbe épp úgy van egy rakás komplexus, akkor nem éreznék magukat kevesebbnek.

Az a tapasztalatom, hogy a hangjukkal, és a lekezelő stílusukkal akarnak fölém kerekedni. Ha elég határozottnak érzik magukat, akkor elhiszik, hogy sokkal jobb helyzetbe kerültek. Én meg csak hallgatok, és mosolygok magamban. Egy kicsit az én esetem az emberekkel olyan, mint egy dán dog kalandja a pincsivel. Gondolom a pszichológiája is hasonló lehet.

Önvédelem :)

Általában az emberek ilyenkor addig stuffolják magukat, amíg találnak valamilyen lenézendő dolgot abban, akire irigyek.. tehát pl. "lehet, hogy ő 20 centivel magasabb nálam, de én jobb meggyes sütit sütök, feszesebb a seggem, szebb a szemem" stb.

Ez minden egyes emberben benne van, hogy ki akar tűnni a környezetéből, vagy bárkitől, aki csak mellette áll.

Vagy így, vagy úgy, bármilyen módszerrel.

És a legfőbb motiváció észrevétlenül is minden embernél az, hogy így viselkedik.

Érdekes az, amilyen a környezet, annál mindig csak egy kicsivel tud többet mutatni az adott személy, lehetőségeihez mérten.

"Én meg csak hallgatok, és mosolygok magamban. Egy kicsit az én esetem az emberekkel olyan, mint egy dán dog kalandja a pincsivel"

Te nagyképű vagy és lekezelő, azért viselkednek úgy veled, ahogy. Én magasabb vagyok nálad, mégsem tapasztalok ilyet a környezetemben.

8. félre ne értsetek. Én nem akarok több lenni, és nem is látom se többnek se szebbnek magam. Ezt ti magyarázzátok bele.

Ha elolvassátok amit írtam, hogy ha tudnák hogy az átlagtól eltérő emberek is tele vannak komplexussal, akkor éreznék hogy nem kell így viselkedniük.

Nem értem az ellenséges hangulatot, hiszen csak tapasztalatot írtam le. Magas vagyok, ez tény. Igen, hosszú lábaim vannak, ez is tény. No meg az is, hogy 25 éves koromig görnyedt háttal jártam, mert annyira frusztrált. Ez is tény. Aztán 25 évesen vettem egy magassarkút, és úgy döntöttem, hogy ilyen vagyok és kész. Akkorra tudtam elfogadni a magasságomat. Ez nem kis idő, és nem kis küzdelem volt magammal. Több gátlás volt bennem, mint az "átlagos magassággal" rendelkezőkben. Velem szemben mégis úgy érezték, hogy kompenzálniuk kell.

Azt meg, hogy az ilyen erőfitogtatásokat már csak egy belső mosollyal konstatálom, nem hinném, hogy nagyképűségre vall. Nem állok le vitatkozni, nem teszek megjegyzéseket, egyszerűen magamban lerendezem a reakciókat.

Az meg tévhit, hogy a magas nők mindenkinek tetszenek. Teljesen igaz, hogy Ízlések és pofonok. Van akit egyenesen taszít, de aki magas ezzel tisztában van.