Tulajdonképpen miért gyászolunk, ha meghal valakink? Miért siratjuk el?

A sírással mit fejezünk ki egészen gyerekkorunktól : fájdalmat, hiányt, segitség-figyelem kérést, stb. Temetésen már nem gy sírunk mint a gyermek, aki oly természetességgel szalad édesanyja, édesapja, testvére karjaiba vigaszért, megértésért, segitségért. Nagykoruként ha jól beszél a búcsúbeszédet mondó személy, sgít neked ott a gyásszal kapcsolatos érzelmeidet megélni. Neked lesz utána könnyebb, még akkor is, ha közeli hozzátartozód volt, mert nem viszed haza azt a szélsőséges érzelmet a lakásodba, házadba, otthonodba. Otthagytad a temetőben a halottal. Sírsz még, de már nem úgy, mert már nem a sírnál vagy élsz.

Régi értelmezés, hogy amíg a test elporlad, annak kell egy év. Ameddig el nem porlad teljesen, a lélek addig még itt van. Azt csak a fekete ruhával tudja távol tartani az élő. Ma már és jó ideje az a nézet elavult, ma már mindenki addig gyászol, ameddig őszintén valamennyi szomoruságot érez.

Gondolj bele, mi lenne, ha olyan személyek élnének, akik nem ismerik a szomoruságot. Kegyetlen világ lenne.

Kedves 9-es válaszoló,ezt nem értem : " A gyász alatt elfogadjuk a másikat úgy ahogy van, halottként." A halottat nem elfogadom, hanem elengedem.A halál tényét elfogadom, mert nincs beleszólásom, de a halottat nem fogadhatom el. Az ő helye már a temetőben van, nem az élők között.

Amennyiben nem jól értelmezem légy kedves írjál arról, te mire gondolsz.