Aki magába beszél, arra miért mondják, hogy hülye?

Mert ertelmetlen dolog. Annak mi ertelme van hogy sajat magaddal kozold a gondolataidat?

Olyan mintha magamnak irnek levelet...

Ha egyedül vagyok otthon és mondjuk éppen főzök, akkor én is szoktam időnként magamba beszélni! Mégse érzem magam beszámíthatatlannak vagy idiótának. Egyszerűen ha hangosan kimondok valamit, azzal emlékeztetem is magam (hogy pl. a tésztát még 5 percig kell főzni :D ).

Ha ettől valakit mások hülyének gondolnak, akkor ez van...

Aki fennhangon társalog magával társaságban, annál valami tényleg nincs rendben.

Aztán van az, amikor szintén emberek közt mond valaki valamit magában, de azt szinte alig hallani. Ez inkább csak vicces a hallgatóság számára, de az illető nem bolond. Erre még kitérek...

Az meg hogy otthon valaki magában beszél, egyáltalán nem arra utal, hogy máris hülye lenne. :) Mint ahogy írta valaki, na a tésztának még 5 perc, lalala, stb. Lehet ez azért, hogy el ne felejtsen valamit, memorizáljon könnyebben, vagy elvégzett valamit és csak örül neki néhány szóval, vagy csak siet, jókedve van, alig várja a délutáni programot, amihez épp csomagol és dalolászik vagy azt mondja röhögve a bögréjének, hogy na téged is viszlek... Vagy csak túl nagy a csend, egyedül van, és néha megtöri... vagy csak hangosan álmodozik... :) Ezekkel nincs baj, mert ezekről tudunk, tudjuk, hogy beszélünk, tudjuk hogy nem szól bele senki, nem is hallja senki. Ha nem tudnánk róla, vagy azt képzelnénk, hogy valaki válaszol, hallanánk is a hangját :), na akkorlenne bibí. :))

*És amikor valaki motyog magában valamit alig, de mégis hallhatóan:

Ez olyankor van, amikor valaki rástresszel valami nehéznek ígérkező beszélgetésre, vagy épp túl van egy kínos beszélgetésen, vagy csak egy egyszerű hétköznapi szóváltáson, amiről esetleg úgy érezte, hogy ciki volt, hülyeséget mondott, mást kellett volna mondania...

Ezekben az esetekben rágcsálja még az ember azt, amit mondott. Inkább csak gondolkodik rajta, többször megismétli magában, de van, hogy annyira rágondol, hogy ki is ejti, még ha nagyon halkan is. Aki pedig közel van hozzá az hallja, érti, de nem érti mért mondja. Vagy hallja, de nem értette mit mondott. És míg a "beszélő" tiltakozik, hogy nem nem mondott semmit, kicsit viccessé válik a szitu, hogy magában beszélt...

Én többeknél hallottam már ilyen megnyilvánulást, és szerintem magam is csináltam már, ezért is tudom, hogy miről van itt szó... :)))

Sokan bizonyos elmezavarokra asszociálnak, melyeknek a tünetei közé tartozik, hogy a beteg valójában nem létező személyekhez beszél.

Erre asszociálnak, ezért h*lyézik le.

Egyébként ha kimondod, amit gondolsz, az nyomatékosabb, mint ha csak magadban gondolnád, tehát ha valaki hangosan gondolkozik, sokszor hatékonyabb, mint ha halkan tenné.