Lehet még boldog életem valaha?
Sose örülök semminek, mindenem megvan, de tisztában vagyok azzal, hogy ez inkább szerencse hogy átlagos körülmények közé születtem, és nem vagyok elkényeztetve sem.
Sose mosolygok magamtól, max ha iszok. Keveset beszélek, az osztálytársaim sose érdekeltek (általánosban sem különösebben). Néha vannak jobb néha rosszabb korszakaim, fogalmam sincs miért. Hangulatember vagyok és negativan gondolkozok sok mindenről, vagy mondjuk úgy inkább reálisan látom a dolgokat. Tudom, hogy melanlikus vagy flegmatikus személyiségtipusom van, és tisztában vagyok a tulajdonságaim jó részével. Nem vagyok az a tipikus könyvmoly, inkább szeretek bulizni, illetve hasztalan dolgokat csinálni. Átlagosan teljesítek mindenben. Pasim sosincs, mivel nem vonzom őket, az emberekre nem vagyok nagy hatással sose. Lehet így még valamiben örömöm? Mert az mondjuk örömet okoz, hogy elmegyek bulizni, és iszok stb., de ez nem normális, nem szeretnék csak ebben örömet lelni. Kitartásom és akaraterőm nem sok.
a lustaság áll a saját boldogságodba.
észrevetted,hogy problémád van, tudatosítod, megnevezed a problémát, majd próbálsz rá megoldást találni.
hozzá kell tennem,én ugyanígy vagyok/voltam szóról szóra mint te. amióta találtam egy célt és ugyan nem volt egyszerű,de magamra erőltettem a pozitív gondolkodást, onnantól sínen vagyok. és igen, végre évek után el tudom mondani,hogy alapjáraton is boldog vagyok.
azt mondják, ha csak 21 napig megpróbálsz pozitívan gondolkodni,akkor az egész gondolkodás mód meg tud változni. tehát 21 nap kell a tudatodnak,hogy megváltozz.
próbáld betartani,bár tudom az elején rohadt nehéz,de utána már belejön az ember. csak te tudsz magadon segíteni,más nem. sok sikert!!
Neked mi volt a célod?
Köszi a tanácsot! :)
nem tanultam és elb***tam az egyetemet.munkanélküli lettem,rájöttem hogy értelmes diploma nélkül végképp nem lehet egyről a kettőre jutni.persze előtte is tisztában voltam ezzel,de más az,ha az ember a saját bőrén tapasztal. barátok is eltűntek. kb felborult az eddigi kényelmes,jól megszokott életem.
de felér az egész egy újjászületéssel.már nincs mit vesztenem. és mostanra beért a fejem lágya és saját elhatározásomból teljes erőbedobással és bizonyítási vággyal tanulok tovább egyetemen. már nem érdekel ki mit gondol rólam. ezt csak magamért csinálom. én is ilyen nihilista-hedonista keverék voltam mint te célok nélkül. aztán rengeteg időm volt munkanélküliként rájönni,hogy meg kell járni a poklot magamban,hogy rájöjjek,h mit is akarok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!