Ha két család is a vesztemet akarja egy "településen", akkor szerintettek mit csináljak?

Igen, tényleg! Közben rájöttem! A kérdés költői, csupán panaszkodni szerettél volna. Én meg tényleg nem láttam a lényeget, valóban segíteni szerettem volna! Bocs! Máskülönben tudom, hogy vannak ilyen emberek, de nem is tudom, nem is akarom beleképzelni magam sem a helyzetükbe, sem a lelkükbe, sem a világukba! Rengeteg olyan ember van, aki abban leli örömét, ha bántani tud valakit.

Ha talál bűnbakot, nem kell a saját hibáin gondolkodnia, ami egyébként is nehezen, vagy sehogyan sem menne. A környezetemben is vannak ilyenek. Soha nem oldanak meg semmit, hanem megoldatják a problémákat valakivel. Keresnek egy balekot, majd az kénytelen lesz megszüntetni a problémát, hogy megszűnjön bűnbak lenni.

Ez ugyanolyan rossz, mint akit hiába figyelmeztetnek a hibáira, hiába próbálnak helyes útra terelni, nem látja át, nem látja be a saját hibáit és tévedéseit. Szentül meg van arról győződve, hogy ő tökéletes, csak a környezete - meg az egész világ - ellene fogtak össze, mindenki irigykedik a feddhetetlen és megtámadhatatlan tökéletességére. Tudja, hogy nála csak isten tökéletesebb, persze ezt is csak a nagylelkűsége diktálja.

Logikával, tapasztalatokkal mindenki rádöbben majd arra, hogy isten is csak titokzatosabb, de nem tökéletesebb. Ezek az emberek csöndben panaszkodnak fűnek-fának, közben azt a látszatot keltik, hogy már egy életen keresztül szenvedtek, csak most jutottak odáig, hogy egy mondatban összefoglalják a szenvedésük.

Azt hiszem a környezeteddel ugyan nagy baj lehet, de arra jöttem rá, hogy Te tartozol azok közzé, akik egy életen keresztül hibáznak, de még csak meg sem lehet mondani nekik, mert attól csak nő a szenvedésük! Abszolút nem fedtél fel egy apró részletet sem, rébuszokban, közhelyekben beszéltél, hogy sajnáljunk és ítélkezzünk a javadra!

... hát én tényleg sajnállak! ... meg a környezetedet is!