Mi a pszichológiai magyarázata annak, hogy egy egyetemre járó tizen/huszon éves fiú/lány arról beszél minden második pillanatban, hogy ő milyen neves egyetemre jár, milyen tanárai vannak?

Az, hogy kiírja az iskola nevét, egy dolog. Vannak olyan városok (vagy is többnyire olyan városok vannak), ahol csak egy egyetem van, így elég azt mondani, hogy Győrben végeztem, Szegeden végeztem, Pécsen végeztem, blabla... Ellenben, ha az ember Budapesten végez, akkor könnyen jön a válasz, hogy "de b*sszus nem ez volt a kérdés".

Én egy kis város, kis főiskolájára járok. Az egykori legjobb barátnőm nagy város, nagy egyetemére jutott be. Mindig is voltak mellettem kisebbségi komplexusai, amiről én sosem tudtam, mert nem mondta el (csak az utolsó beszélgetésünk alkalmával). A tanulásban jóval sikeresebb volt ő, többet is foglalkozott ezzel, mint én, ellenben a társasági életben és a srácoknál valahogy mindig "lenyomtam" szerinte. Már amikor felvették a neves egyetemre (én nem is jelentkeztem), akkor is úgy beszélt velem, mint valami ronggyal, hogy engem CSAK erre a kis főiskolára vettek fel. Már ott is kerekedtek a szemeim, de ahogy belemerült az egyetemi életbe, úgy szívta magába a sznob dumát is és adagolta nekem, hogy semmire nem fogok menni az életben a diplomámmal (bezzeg ő). Mindez addig ment, ameddig azt nem mondtam, hogy én ezt nem vagyok tovább hajlandó hallgatni és végleg kizártam őt az életemből.

Ismerem a közvéleményt, tudom hogy kis város kis főiskolája nem lehet jó... :) Magasról teszek a véleményekre, senkinek nem fogok magyarázkodni és nem fogom győzködni. Még a saját szakmám más egyetemen tanuló diákjai is csak azt látják, hogy ez egy gyenge iskola, mert a komoly tárgyakat nem úgy tartják, mint pl. a BME-n. Csak azt nem látják, hogy ami mondjuk a BME egyes szakirányain tök alap tárgy és nagyon kell nyomni, addig én egy tök más szakirányon vagyok, ahol azt elég elenyészően tudni. Ezt ismerik a munkáltatók is és nyilván hiába lesz mérnök diplomám, nem fogok hidat tervezni, amikor nem erre lesz képesítésem. Ergo tenni kell magasról az ilyen véleményekre és csak mosolyogni rajta.

Elsőben pláne könnyen belendül az ember, amikor a tanárok előadják magukat, hogy ők sz*rták a spanyol viaszt, őket a szakmában mindenki ismeri... Aztán szépen lassan elszáll a rózsaszín köd normál esetben és megmarad a szürke valóság. Általában a beképzelt majmokban marad csak meg évek után is a hit, hogy ő mekkora alak, amiért X intézmény Y szakát elvégezte. Ha máskor nem, majd letörik a szarvát akkor, ha bekerül a levesbe és egyedül kell helytállnia.

Most jött szembe velem a kérdés és ha már végig olvastam a válaszokat, gondoltam én is hozzászólok (hiszen aki már nem fogja olvasni, ővele már nem történik semmi, akik viszont még látják, őket pedig (elviekben) érdekli a válaszom.

Szerintem ezt a "jelenséget" ennél sokkal körültekintőbben és messzebbre menően kell körüljárni, több szempontot is figyelembe véve.

Hirtelen én ott lyukadtam ki, hogy az egyetemre járó diákoknak annyi időt kell az épületen belül, a könyvtárban, az épület udvarán, a kijelölt dohányzóhelyen s a többi eltölteni, hogy lényegében az ébren töltött idejüknek a 90 százalékát ebben a zártabb közösségben tölti. Ahol mindenki így beszél és révén ugye, hogy másokkal nem folytat nap mint nap érdemleges beszélgetést, egy idő után már akarva akaratlanul is fellép amit a kérdező is említ. Valamelyest egy elszigetelődött csoporttá koedukálódnak, mert ahogy jelen esetben sem, ők nem értik meg a kinti beszédet és kint sem értik meg az ő beszédét.

Csakhogy!

Itt lép életbe a probléma, hogy aki nem érti miért lesznek ilyenek, elkezd utána járni annak honnan ered, mi váltja ki, miért lehet ez az egész és hogy hogyan kell esetleg alkalmazkodni egymáshoz, elsimítani az éleket. Az egyetemistának viszont ilyesmi meg sem fordul a fejében, hiszen egyből tudja, hogy Ő a tanult egyetemista, tehát biztos hogy nem tőle ered a probléma forrása. Ezeket két mondatban tudom összefoglalni tisztán, világosan és röviden, de előre elnézést kérve a megfogalmazásomért, csak vulgárisan tudom:

1. Ha a szart felteszed a polcra, egyből lekvárnak hiszi magát!

2. Ez egy idézet, mégpedig egyAllen Stewart Konigsberg idézet: "Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal."

Egyszerűen azt is el tudom képzelni, hogy pusztán ennyivel is magyarázható lenne a dolog.

Fel sem tűnik neki, hogy félreérthető ahogyan fogalmaz és nem is veszi észre ami neked szemet szúrt, hogy ez sértő is lehet a másikra. Tudom, nem ezen akadtál fenn (legalábbis remélem jól tudom), hanem ilyenkor ugye csak meg akarja az ember fejteni a helyzetet (rájönni, hogy az adott helyzet mire tanított meg minket). Legfőképpen azért is, hogy amikor legközelebb beszélgetni fogtok, akkor legalább az egyikőtök tudja majd kezelni a félreértéseket és elkerülje az esetleg kialakuló konfliktust, sértést/sértődést, akármit... valamint akkor is ugye, hogyha máskor, más valakivel kerülsz ugyanígy szemtől szembe. Itt az egyetemista egyre hangosabban kiabálja, hogy VILLANYMOTOR, HÁT NEM ÉRTED?!?! Holott érted ba..eg hogy villanymotor, csak azt nem hogy mitől forog!

Sajnos én mára már arra engedek következtetni magamnak, hogy ilyenkor még te vagy ugye a hülye az Ő szemében, és még hosszasan sorolja magában a szedet-vetett tényeket és érveket, amikkel stabil alapra helyezi az ilyen-olyan megállapításait.

Nem sokkal fentebb látható az élő példa erre a végkimenetelre! A kérdező a hülye amiért ilyet megkérdez! Mindemellett említik mellé azt is, hogy irigylésre méltó amiért ez a "legnagyobb" gondja. Pedig nem látom hol írta "legnagyobb problémájának" titulálva a dolgot...

Aki kérdez az hülye, le kell hurrogni, le kell járatni és ki kell gúnyolni. Ez a bevett szokás, mert ilyenkor a kérdező nem firtatja tovább a kérdést hanem odébb áll. A kekec pedig elégedett amiért "diadalmaskodott" és nem veszítette el a felsőbbrendűségét... Azóta uralják az ostobák a világot, mióta az okos enged...

Ssenki nem kérdez semmit (hiszen megdöntené a saját "fajának" a társadalmi szerkezetét), ezáltal mindenki biztosnak könyvel el minden bizonytalanságot. Ráadásul még saját magának is hazudik, mert saját maga is elhiszi. Miközben manapság már önálló véleményt is, legyen az bármilyen témakör, úgy formál meg magának az ember, hogy elolvas valami hülyeséget a Facebookon, vagy (legjobb esetben) elolvassa a Blikk-et, holott már maga az német eredetű szó jelentése is az hogy szempillantás, aminek már sugallnia kellene mindenkinek, hogy nem jártak utána a benne szereplő híreknek, állításoknak.

Utána ezt a hatalmas adathalmazt összegzi és hosszas gondolkodás után, úgy 2-3 perc elteltével már saját önálló véleményekét adja tovább, amikor legtöbb esetben nem is tudja pontosan mit jelent az adott összetett mondat...

Eltértem a tárgytól... meg is szakítanám itt az agonizálásomat