Nem bírom elviselni a sírást - vajon miért?

Egyrészt lehet az otthoniak miatt is.

Másrészt te erősnek akarsz látszani mások előtt, ezért úgymond túlzásba esel és rideg leszel ilyen helyzetben, mert félsz, hogyha jobban együtt éreznél, akkor nem látnak olyan erősnek téged, esetleg te is elérzékenyülnél.

Vagy mivel te máshogy reagálsz egy rossz helyzetben, sose sírsz, ezért nem érted, hogy akkor más miért sír, miért nem tud "uralkodni magán", miért nem erősebb, ha te is képes vagy rá.

Hozhattad otthonról. Amit előttem írtak az teljesen jogos. Nem érted, hogy miért nem erősek annyira, amennyire Te. Úgy gondolod, hogy ha valakinek lenne oka sírásra az te lennél, ám te mégsem teszed, akkor ő mit picsog ilyen hülyeségek miatt.

Tudom mit érzel, én nő vagyok, de az állandó gyerekkori stressz, veszekedés, a biztonság teljes hiánya, valamint a félelem miatt amit átéltem, minden érzés kihalt belőlem.

Mármint nem halt ki, csak el lett nyomva. Nem tudtam sírni, semmilyen érzést nem tudtam kimutatni. Miután elköltöztem otthonról, azután 6 évvel sírtam el magam először. Akkor se nagy zokogás, csak potyogtak a könnyeim. Megtanultam sírni, és biztosan állítom, hogy néha nagyon jót tesz kiengedni a szomorúságot.

Majd ha megnyugszol, és nyugodt életed lesz, ahol olyan emberek vesznek körül akiket szeretsz, majd az indulatokat egy idő után átveszi a sajnálat érzése.

Mi az a bipoláris betegség? Talán az anyukád sokat sír?

Hát mert hogyha egész gyerekkorodban sokat sírt anyukád, akkor nyilván érzékelted, hogy valami nincs rendben, és egy idő után kerülöd az ilyen embereket, és megteszel mindent, hogy a saját családodban ne alakuljon ki olyan szitu, amit te nem tudtál elviselni gyerekként. Ebben szerintem nincs semmi rossz, sőt inkább jó, hogy felismerted azt, ami nem normális, és magad nem követed... Más ebbe nő bele, és maga is úgy viselkedik... Hát az nem egy fejlődőképes egyén... Szóval származhat a gyerekkorodból simán.

A sírás azonban szerintem nem egyenlő a veszekedéssel....

Ezek szeritn nálatok a veszekedés után mindig sírás következett? Szóval nem lett megoldás, és a gyengébb kínjában sírt? Vagy túl hisztis volt az egyik fél, és sírással akart célt érni a másiknál?

Mindegy is, de ha gyakori volt, akkor mindkettőt utálhatod ezért.

(Én csak a veszekedéssel vagyok így, utálom, nem bírom hallgatni. Már ha csak a tv-ben hallok valami veszekedést, arról is kapcsolok el. De még a vitákat sem szeretem. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok, utálom ha velem is veszekednek. Anyámmal kényszerültem én is sokszor veszekedésre, mert diktátor típus, de egy idő után kialakítottam a módszeremet, hogy hogy kerüljem el...

A sírás viszont más. Vannak olyan szomorú helyzetek, amikor lehetetlen nem sírni. És most itt nem temetésre vagy kiskutya halálára gondolok. Hanem mondjuk egy munkahely megszűnése, vagy sírás amiatt, mert valaki átvert, kihasznált és játszotta, hogy szeret, és szerintem akkor sem hiba a sírás, ha valakivel veszekedtek, de hiába, az ügyön ez semmit sem változtatott... stb. És ha valaki elsírja magát egy szomorú filmen, az sem baj, sőt, legalább tudni, hogy vannak érzései...

Ha egy felnőtt nő vagy férfi hisztisírással trükközik, na az tényleg agybaj. Vagy ha egy kisgyerek visít a vonaton pl. Felnőtteknek legyen már eszük. A kisgyereknek meg ott az anyja vagy apja, akinek tudnia kell, hogy miért sír az a gyerek, tudnia kell elcsendesíteni, vagy kimenni/leszállni a járműről. De ehelyett elkezdik "nevelni" ott helyben a gyereket, vagyis azzal büntetik a sírás miatt, hogy nem foglalkoznak vele. Nem gondolva arra, hogy megoldják a problémáját, illetve hogy vannak körülöttük kulturált emberek, akik nem kíváncsiak a gyerekük bömbölésére. Na ez a fajta sírás természetes, hogy irritáló, illetve a síró gyerek beképzelt szülője irritáló.

De szimplán néhány könny és halk szipogás, nem értem miért lenne zavaró?)

Hát szerintem csak annyi, hogy nem tudod miért sírnak, vagy tudod, hogy kamu az egész.

A sírások 80%-a csak a másik ember zsarolása vagy önsajnálat. Főleg a gyerekeknél, ami náluk szülőre irányul, mert vagy nem az történik amit akarnak, vagy nem kapták meg amit akartak.

Lehet ha megtudnád, hogy az egyik kisgyerek azért sír, mert meghalt a mamája, akkor megsajnálnád.

A valódi érzéseket gyakran elrejtik az emberek, mert akkor sebezhetőek, így ritkán sírnak szívből.

Engem sem hat meg a sírás, csak ha meglátom a valódi fájdalmat mögötte.

De az anyúúúú vedd meg ezt azt böáááá típusú nem igazán hatol a lelkembe, az engem is idegesít. (De nem aggaszt, mert érdekes módon a hozzánk hasonló emberek gyerekei nem is sírósak, mert tudják, hogy ezzel semmit sem érnek el. Én pl. mindig érveltem az ősöknek, nem sírtam, mert azzal többre mentem.)

Hát ha anyukád azért sírt már előre, mert elrontotta, az eléggé gáz. De ha azért, mert miután elrontotta beugrott neki, hogy nem szívesen fogsz neki segíteni, mert korábban sem volt türelmed segíteni neki...

Kissé túlérzékeny anyukád, de te meg nem érezd át azt, hogy ő akár a kora miatt, akár csak szimpla hozzá nem értés miatt nemhogy nem vágja ezeket a technikai dolgokat, hanem egyenesen nehézséget jelent számára. Mondjuk nem tudja hogyan és hol tanulhatná meg ezeket a dolgokat, senki ismerőse nincs, aki segítsen neki, megmutassa TÜRELEMMEL, csak te vagy ott neki, tudja, hogy te köpöd vágod, de nem, nem segítesz neki szívesen, és ettől szomorú, sír...

Az én anyám is hasonló, bár ő ritkán sír, inkább veszekszik. És annyi a különbség esetünkben, hogy én ugyanúgy nem értek ezekhez a vacak kütyükhöz, mint ahogy ő sem. Legyen szó számítógépről, vagy mobilról. De én nem is veszek magamnak okostelefont... tudom, hogy gőzöm sincs hogyan kell beállítani, hogy legyen rajta internet... és azt is tudom, hogy nem ismerek senkit, aki segítene nekem ezt megoldani. Így inkább nem kell...

Ami meg feltétlen kell, azzal kínkeservesen elbajlódok. Ha itt felteszek egy kérdést, számtech. témában általában itt sem szívesen segít senki... Legkönnyebb odanyomni a választ, hogy kérj meg egy ismerősödet, tehát a kör bezárult. Ismerős nincs, akinek van, mint a te anyukádnak te..., az meg nem hajlandó segíteni...

Amen.