Mit tegyek, hogy kicsit elfogadjam magam?

Kívül meg belül se tudom magam értékelni, egyáltalán nem tetszem magamnak. Tükörbe nézek vagy meglátom magam egy képen és úgy érzem, hogy sose kéne emberek közé mennem, annyira csúnya vagyok. A belsőmért se rajongok. Másokat meg egyből elfogadok, igaz általában csak csodálom őket, nem beszélgetek mert nem tudok miről. Csak nézem, hogy milyen szép vagy milyen más jó belső tulajdonsága van. Van egy csaj a suliba, évfolyamtársam és tesin együtt van a 2 osztály és nagyon sokszor nézem. Remélem senki nem veszi észre mert nem jön be, csak olyan jó teste van és elgondolkozok rajta, hogy milyen jó lenne ha én is olyan szép lennék meg életvidám, bolondos, jófej lány akire odafigyelnek. Mert rám nem figyel senki, ha elkezdek beszélni akkor kb meg se hallják pedig próbálok hangosabb lenni és ilyen beletörődök, hogy egy senki vagyok és szomorú leszek. Sose voltak barátaim de ellenségeim se nagyon. Semlegesek az emberi kapcsolataim. Van családom meg egy igaz barátom. A többi csak ismerős. Úgy érzem, hogy így sose lesz senkim és felnőtt koromban is egy elnyomott senki leszek, mert nem tudom értékelni magam. És utálom is magam, direkt nem hívom fel magamra sose a figyelmet mert utálom ha néznek. Arra gondolok olyankor, hogy mit gondolnak rólam. A legjobb barátnőm is elkezdett már fiúk után érdeklődni, utána is érdeklődnek bár sosincs belőle semmi. Csak kicsit rosszul esik, hogy neki van pár barátnője rajtam kívül nekem meg senki, de nem is tudok szerezni mert ezen a környéken szinte mindenkit ismerek de senkivel nem vagyok olyan kapcsolatban, hobbim meg nincs, szórakozóhely meg nincs is itt. Így egyedül maradok. Nem tesz jót, tudom de nem tudok mit tenni. A netes ismerkedésből meg elegem van. Mit tegyek? Hogyan változtassak magamon? Úgy érzem bármit csinálok a külsőmmel, akkor is ugyanolyan csúnya senki leszek.

16/L