Titeket is irritál ha egy technikailag fogalmazni és beszélni nem tudó emberrel muszáj megértetned magadat?

Nevelőapám egyszerűen nem tud rendesen beszélni.

Beszéd közben rendszeresen nyökög,ő-zik,és ha valaki félbeszakítja már azt se tudja hol volt és mint valami lemez kezdi elölről.

Az hogy ő gondol valamire és utána mond valamit,nála egyenlő hogy ő kifejezte a gondolatait.

Közben ez a valami leginkább egy alany/állítmány/tárgy mentes mondat,ami simán értelmezhető kétféle képen.

De persze én vagyok a lassú felfogású és értetlen,ha ezt a dekódolhatatlan fost,amit ő mondatnak tart,nem értem/félre értem.

Ez persze fordított szerepeknél is így van.Ha én mondok neki egy olyan mondatot amiben evidens hogy miről van szó,csak nem mondom ki,már nem érti.

Csak hogy értető legyen:Ha beszélek neki arról hogy sótlan az étel,és épp mellette van a só,akkor azt a kérést például képtelen felfogni hogy:"Ideadnád?"

Nem,ugyanis ebben nem mondtam ki hogy konkrétan a SÓT adja ide.

Ez csak egy hasonlat volt,de nagyjából ezt a szintet képzeljétek el,totál mindennapi helyzetekben,naponta 3-4 alkalommal.

És csodálkozik hogy miért nem akarok vele még arról se beszélni hogy mi a véleményem egy filmről,miért gondolok bizonyos dolgokat úgy ahogy.

Aztán persze ki se maradhat az hogy a metaforákat,hasonlatokat,közmondásokat bizonyos helyzetekben képtelen felfogni.

Kérdezem tőletek:Csak nekem vannak ilyen toronymagasan felkarcolt követelményein egy beszédpartnertől,vagy másoknak is?

(ha kicsit erőszakosnak tűnik a megfogalmazás,az azért van mert az imént úgy 7-8 persze vitte fel a vérnyomásomat 200 fölé.Holnap a válaszokra már biztosan kiegyensúlyozottabban válaszolok majd)

17/f