Mivel motiváljam magam az életre, így vizsgaidőszakban? 20/L

Fogd fel úgy, hogy oké most rossz, de ha ennek vége azt csinálsz amit akarsz, meg annyit alszol amennyit akarsz.

Én elég gyorsan meg tudom tanulni az anyagot, de nagyon lusta vagyok úgyhogy általában mindig a legutolsó pillanatban kezdek el tanulni. De az iszonyatosan rossz. Akkor éjjel-nappal tanulok, tömöm magamba az energiaitalt, kávét, csokit. Persze tudom nem így kéne, de nekem ez használ.

Ilyenkor nagyon sok hiszti rohamom is van, én ezzel vezetem le a feszültséget. Párommal élek együtt, na ő nagyon toleráns és segítőkész, ő már megszokta, hogy napi egy "Úgyse fog menni, úgyis megbukok, sz@r az egész....stb" kiborulás általában meg van, de aztán megnyugtat, hogy "Minden rendben lesz" és akkor újult erővel folytatódhat a tanulás :)

Ismerős a vizsgaidőszak, és a vele járó stressz, én is épp a közepén tartok :D Amúgy emberfüggő, hogy kit mi motivál a legjobban... engem az a tudat, hogy komolyan akarok a biosszal foglalkozni később, és bár a genetika és a mikrobiológia érdekel igazán, ha ehhez kell az a nyamvadt összehasonlító élettan is, akkor megküzdök vele ;)

De ha épp minden kedvem elment valamiért, akkor nekem még a pozitív megerősítés segít, ilyen önjutalmazás formájában. Mondjuk ha az ütemterv szerint haladok a tételekkel, akkor mondjuk estére megengedem magamnak, hogy a kedvenc íróm új könyvéből elolvassak két új fejezetet, esti levezetésképp. Vagy valami hasonló...

Hát én konkrétan van hogy bőgésig tudom fokozni az "úgysem fog menni" hisztit. :D Ha itthon vagyok, akkor anyuékkal semmit nem beszélgetek, ők megszokták, elmennek mellettem, tudják hogy harapok. Néha megkérdezik hogy haladok a tanulással, akkor kifakadok, hogy mennyire elegem van. Egyébként ha fent vagyok Pesten, akkor a párommal élek, ő is elég toleráns. Ő már megszokta a hisztimet és az állandó pesszimizmusomat, de tényleg bele tudom annyira lovalni magamat, hogy elbőgöm magam a végén a stressztől. Ilyenkor csak megszeretget és megnyugtat, ez esik a legjobban és ez adja a legnagyobb erőt. Persze mégjobban sírok tőle, hogy milyen mázlista vagyok, hogy ő van nekem és meg tud nyugtatni. :)

A családomra és a páromra is igaz, hogyha siker van, akkor együtt nevetünk, ha bukta, akkor velem együtt sírnak. Ha ideges vagyok egy vizsga miatt, akkor tolerálják.

Én is nehezen bírom már, de lassan vége lesz. Egyébként nem lennék ennyire gáz, ha nem hagynék mindent az utolsó pillanatra... A nagy kiborulások után, ha elmegyek egy vizsgára és az sikerül, akkor utána először is lefekszek és alszok egy nagyot. Utána főzök valami jót, vagy beülök valahova és meglepem magamat egy forrócsokival, amíg a párom dolgozik. Este együtt örülünk az eredménynek. Meg hallgatom bőszen, hogy "én megmondtam".

Úgy szoktam túlélni, hogy szellősen veszem fel a vizsgáimat és így minden vizsga után van 1-2 napom szusszanni, amikor nem kell a tanulással foglalkoznom.