Ez szerintetek mennyire furcsa?

Nem tartom egyedinek ezt a tulajdonságomat, szerintem rengeteg ember érez úgy, ahogy én. Nagyon egyszerű dologról van szó:

Köthető valamihez, vagy túlságosan szokatlan az, hogy úgy érzem, mintha mindennek lelke lenne? Nem foglalkozom szellemekkel, ezotériával, még mielőtt bárki ilyesmire gondolna. :) Csak szimplán, még a 30 perce kidobott vágódeszkát is sajnálom, mert a kukában végezte. Barátnőm is ilyen (én 21/F vagyok), és furcsa érzés, mikor megsajnálom a zselés szaloncukrot, mert azt senki nem szereti.

Nem komoly érzések, szóval nem sírok ha kifújom az orromat egy zsebkendőbe, hogy mennyire megaláztam (hát ez a hivatása nem?). Gyerekkorom óta ilyen vagyok, és egy beszélgetés során jött fel, hogy milyen érdekes mélyebben belegondolni abba, hogy megszánok egy almát, mert az maradt az utolsó.

Ismétlem, egyáltalán nem mély gondolatok katyvasza ez, csak egyfajta röpke impulzus.