16 évesen magamban beszélek, ez normális?

Én is szoktam persze nem hangosan gondolkodni, de akkor se úgy hogy magammal beszélem meg, hogy na most akkor mi legyen, hát szerintem az.Hanem úgy hogy elgondolom hogy mit fogok csinálni pl:hazaérek akkor aztán majd eszek valami jót, mi is volt hétvégén a kaja akkor van még belőle lehet.

Velem még sosem volt olyan, hogy véletlen megszólaltam volna a buszon.Ezt valahogy próbáld úgy kontrollálni, hogy otthon "gyakorolsz" ->gondolkodsz otthon és próbálod nem hangosan "megvitatni" a dolgokat. :D

Vagy esetleg ha ez nem jön be lefoglalhatnád magad valamivel pl:könyv,telefon(reggelente akár aludhatsz is :P én ezt csinálom a buszon amikor nagyon fáradt vagyok)

Igy van a gondolatok mindig ott vannak az agyunkban,csak nem mondjuk ki hangosan.

Otthon megteheted azt, hogy leragasztod a szádat, hogy leszokj errõl a rossz szokásodról.

Igen, de csak akkor, ha nagyon nagy tehetséggel vagy megáldva. Agatha Christie és sok más kiváló író pl. rendszeresen beszélt magában, hangosan, az utcán is.

Átlagembernél is van olyan, hogy valamit megtárgyal magában, de az általában a négy falé között történik, vagy olyankor, amikor más nem hallja. Teljesen normális dolog. Ha sokat vagyv egyedül, akkor kiváltképpen az.

Aztán: mindekivel megesik, hogy olyan erős lelki felindultságban él, hogy el-elszól mondatokat, szavakat hangosan az utcán, és nem érdekléi, hogy ki hallja és ki nem.

És van olyan eset is, amely BÁRKI esetében nem normális: amikor a belső hangokat felerősítve hallja a fejében és ki is mondja. Ha ez rendszeres, akkor tökmindegy, hogy zseni vagy átlag, buta vagy okos - ez a skizofrénia egyik komoly jelzése.