Miért sírok ok nélkül?

Tudni kell, hogy egyébként nem vagyok érzelgős lélek, példának okáért filmeken soha nem tudtam sírni, maximum akarattal, hogy ne kérdezzék meg kétpercenként azt, hogy "téged miért nem hat meg?". Könnyen pótolok embereket, általában nehezen hiányoznak. Ritkán bízok meg bárkiben, ezért általában a problémáimat nem mondom el senkinek, hanem megtartom magamnak. Egyrészről, mert az enyémek, másrészről kimondva pedig eltörpülnek, és hülyeségnek tűnnek. A szüleimet is kizártam az életemnek ennek a részéből, mivel anyukám az első veszekedés során előszeretettel hány fel nekem mindent, amit valaha is elmondtam neki. Tehát miután benne felismertem azt, amit a társadalmi réteg egyik legaljának tartok, úgy gondoltam, hogy nem óhajtok vele ilyen jellegű témában dialektust folytatni. Egyébként szeretem. De ez most mellékes. A kérdésem az, mint fent is leírtam, hogy miért sírok néha ok nélkül? Az utóbbi időben levert vagyok, egyébként járok ki rendszeresen, tehát nem ülök itthon, csak úgy amikor egyedül maradok akkor sokszor midenféle oknélkül sírógörcsöm van. Amikor az ember ideges, akkor érez valamit a hasában. Rendszeresen ilyent érzek, pedig azt hiszem nincs már okom arra, hogy stresszeljek. IX-es vagyok most egyébként, ha esetleg ez fontos lehet, plusz rengeteget alszom. Délután 2-3 órát, olyan 11-kor vekszem, és többnyire 5:40-6:00 között kelek fel.