Hogyan válaszolhatnám meg h kinek tartom magamat másokhoz visonyítva? Nekem ez egy nehéz kérdés szeretnék látni pár példát aról h ki mitír és hogyan gondolkodik ebe a kérdésbe?

Ha a másokat mit az összes embert értjük, akkor bennem annyi fogalmazódik meg, hogy átlagosnak. Vannak nálam jobb, és rosszabb, szegényebb és gazdagabb, lustább és céltudatosabb stb. emberek.

Egyik ember se jobb vagy rosszabb, több vagy kevesebb mint mások.

Szerintem mindenki csak önmagával lehet tisztába, a másikról csak feltételezhet dolgokat, így nem is tudja a kivagyiságát mással szemben meghatározni.

Az emberek, mint a szivárvány színei. Millió-egy féle ember van, és hozzájuk viszonyítva lehetek (a saját nézőpontomhoz mérten) anyagiakban más, értelemben más, érzésekben más, külalakban más, hangszínben más, jellemben más, de az, hogy emberek vagyunk, és mindannyian boldogan akarunk élni (ki így, ki úgy éri el ezt) abban azonosak vagyunk. Tehát a kérdésedben az a probléma, hogy nem tudjuk, te miben vagy más. :DDD

A célunk ugyan az, csak az eszköztárunk más. :)

És itt jön a képbe a saját nézőpontod. Hol tartasz másokhoz képes a boldogságod útján? Minden eszközödet felhasználod, hogy elérd a célod? Vagy csak nyavalygó vagy? :) Ezek mind mind "viszonyítások".

Nálam ez úgy van,hogy vannak példaképeim.Nem utánozom őket,nem másolom le őket,de valóban:ők követendő és tisztelhető emberek.Mindkét példaképem tanár.Az egyik általános iskolában 6.osztálytól 8.osztályos koromig tanított matekból és infóból.Őt azért tisztelem nagyon,mert nyugodt,kedves,nem stresszel,csendben tud maradni,ha éppen az kell a másik embernek,de el is tudja mondani,amit gondol,és minden gondolata az övé,nem a társadalom által hirdetett dolgokat hajkurássza.Boldogan él,megvalósította önmagát,és nem a tankönyvekben leírt száraz módon,hanem tényleg,igazán mer önmaga lenni,és az lett,aki akart lenni.43 éves nő.

A másik a mostani matektanárom,ő szintén nő,és 45 éves.Ő nagyon dinamikus,modern,hihetetlenül megértő,jó anya(legalábbis feltételezni merem a boldog tinilányából ítélve),jó tanár,segítőkész,figyelmes,ismeri önmagát,nyugodt.Tudja,hogy hol vannak a saját személyiségének a határai,hogy mi oké neki és mi nem oké már neki.A céljait elérte,a személyisége rendben van,elfogadja magát és körülötte mindenki mást.Van saját véleménye,de megtartja magának,segít mindig mindenkinek,bár néha hibákba esik,hogy egy-két okosabb diákjához többet odamegy órán és a gyengékkel meg elfelejt törődni.De én rájöttem,hogyha igazán szeretünk valakit,akkor hibáival együtt fogadjuk el,tehát őt a hibáival együtt elfogadom és azzal együtt tisztelem,becsülöm és szeretem.

Idővel én is szeretnék megbékélni az emberekkel,szeretnék én is mindenkit tudni elfogadni.Nagy hibám ugyanis,hogy azokat az embereket nem fogadom el,akik másokat vagy engem elítélnek akármilyen külső vagy belső tulajdonság alapján.Ezeket az embereket is szeretném elfogadni.Szeretném,ha elfogadnám azt,hogy nem kell mindenkinek megfelelnem,de úgy kell élnem,hogy magammal is békébe lehessek,és úgy mindenkivel.

A céljaim vezérelnek jelenleg,mint sok velem egykorút.Tanulok rengeteget,küzdök,hogy minden sikerüljön,amit elterveztem az elkövetkezendő évekre,de ezek rövid tervek.

A családtervezés nálam megállapodás kérdése,ami majd remélhetőleg bekövetkezik,ha be kell következnie.Szeretnék úgy élni,hogy bármilyen legyen is a sorsom,eltudjam majd fogadni.

DE MINDEN MÁSODPERCBEN,PERCBEN,ÓRÁBAN,ÉVBEN KÜZDÖK AZÉRT,HOGY JOBB LEGYEN!HOGY MINDEN CÉLOMAT ELÉRHESSEM,ÉS AZT MONDHASSAM:HOGY IGEN,MINDENT MEGTETTEM!És ha úgy sem kapok valamit meg,akkor azt a sors nem akarja nekem odaadni.Szerintem ki kell tartanom az elveim mellett.

Most fenyeget némi érzelmi elsivárosodás,de kezdek beletörődni.Pedig éppen ebbe nem kéne beletörődnöm!Tudatosan élek.Ezt már biztos elértem!Ritka ember az,aki tudja magáról,hogy mik a hibái,és miket kell még tennie azért,hogy jobb ember legyen.Nem élhetünk álomvilágban,mindent nem érhetünk el.Nekem nem célom,hogy később kacsalábon forgó lakásom legyen,elég ha lesz egy kicsi saját lakásom,amit hatalmas munkával,kitartással akarok megszerezni.

A céljaim,az énképem úgy érzem,hogy rendben van..nem képzelek többet magamról,mint ami vagyok.Sokszor sajnos keveset..

..utóbbit az emberek észrevették,és aláásták az amúgy is kevés önbizalmam.

18/L