Lányok, Ti mit gondoltok arról a már nem fiatal férfiról, aki szembe jön veletek és nem - illedelmesen - elnéz mellettetek, hanem a szemetekbe néz?

Kedves 3/3!

Köszönöm kedves válaszodat. Szeretem az embereket és szeretem az arcokat. Ha valaki jön szemben, önkéntelenül is a szemébe nézek, és néha kapok olyan válaszokat/visszanézéseket, kb. mint amit itt a #2/3 fölötted megengedett magának. Abban sem vagyok biztos, hogy az illető nőnemű, bár ami az otrombaságot illeti, ezen a téren a nemek között teljes az egyenjogúság.

A koromról pedig csak annyit, hogy idén voltam 28 (jövőre már 27 leszek :)

Kedves +4/5!

Neked is köszönöm, hogy érdemben válaszoltál a kérdésre. Valóban, ezek a szemkontaktusok véletlenszerűek, többnyire nem akaratlagosak. Sokszor jár az eszem valami egészen máson, és csak akkor figyelek fel a szembejövöre, ha visszanéz rám. Elcsavarom a nők fejét, csak most már nem abba az irányba, mint régen :). Azért néha kapok mosolyokat is. Ilyenkor József Attila sorai jutnak eszembe:

...jobb szereti a bő uzsonnát,

mint én a tűnő felleget,

egy lány mosolyát, mint a munkát,

én és a tündér képzelet.

Hát ez lennék én.

És ha meglátok egy kedves nőt az utcán jó kedvem lesz azért, mert rögtön eszembe jut, hogy

"de hiszen, nekem is van otthon egy ilyen".

Olyankor felhívom Őt mobilon, és azt mondom:

"szeretetroham"

Kedves 6/7 - kedves Férfitársam!

Nes köszönöm a hozzászólásodat.! Gondoltam, hogy nem csak nekem tűnt föl a jelenség, amiért , ha az csak egy egyszerű elfordulás, nem neheztelek, hiszen sokan a visszanézést bátorításnak tekintenék, és megpróbálnak ismerkedni.

Én is nagyon mogorva lennék, ha meglátnám, hogy a lányom körül egy korombeli férfi sündörög. Hála Istennek, mindig korban hozzáillő barátai voltak.

Csak az bánt, ha ez az elfordulás egy csúnya grimasz. Mintha behűzná a strigulát, hogy "na ez is engem akart", pedig akarta a fene.