Nem bu zi fiú létemre néha el szoktam sírni magam. Nem zokogni, csak lejön az a könnycsepp egy számon. Ha a tesómmal találkozom, aki még pici. Szüleim elváltak, ugye és nagyon ritkán láthatom. Mit lehet tenni ez ellen? Zavar

A gyenge és a gyengéd nem ugyan az, ezt szögezzük le végre. Egy férfi nem attól lesz erős, hogy megpróbálja eljátszani a megrendíthetetlen kősziklát és soha egy könnyet se morzsol, épp ellenkezőleg. Szerintem az sokkal erősebb és bátrabb, aki mer sírni. Én nő létemre még a saját anyukám előtt se merek, még ha igazából zokogni is szeretnék. Miért? Mert gátlásos vagyok és félek.

Hogy ne lenne erős az, aki képes túllépni a gátlásain, elhagyni a félelmeit, felülemelkedni önmagán és szembenézni másokkal, figyelmen kívül hagyni a negatív véleményüket?

És ezzel szemben az, aki minderre képtelen, és a mások véleményétől való félelmében elrejti az érzéseit? Szerintem ez inkább illik egy gyenge vagy gyáva emberre, nevezd, ahogy szeretnéd.

Szerintem nagyon rosszul tekintünk a sírásra, tévesen valami szégyenletesnek gondoljuk, ami a gyengékhez illik. Szerintem távolabb sem állhatnánk az igazságtól.

Ne akard ezt elhagyni, ez inkább erény, mint szégyen.