Mit gondoltok az olyan emberről, akit ha megkérnek szépen valamire, bekeményít? Hogy nevezeik ezt a tulajdonságot?

Nagybátyámmal elmentünk pecázni, Ő nagy horgász, én csak elkisértem, mert elhívott. Ez egy csöndes tó egy erdőben, nyugis hely.

Mentek fiatalok, és röhögcséltek az úton, meg minden, szóval zajongtak. Mikor oda értek hozzánk, megkérte a nagybátyám NORMÁLISAN hogy "Ne haragudjatok, vissza tudnátok venni a hangerőből, ha lehet?"

Erre: "Mi a probléma?"

-Hát, hogy jó lenne, ha lejjebb vennétek a hangerőt, ez egy csöndes környék, ide pihenni jönnek ki az emberek... menjetek hepajkodni a diszkóba!

-"jójó de mégis hogy mondja meg nekem, nekünk, hogy milyen hangosak legyünk? Ki maga, valami zajszínt mérő?"

Erre nem szólt vissza semmit a nagybátyám, csak elfordult, hogy "jó van akkor..."

Na és elmentek tovább a fiatalok, átmentek úgy nagyjából a tó másik felére, és elkezdtek tapsikolni, fütyügni ujjal ami elég hangos, meg dobálni bele a vízbe köveket, gallyakat törni.

Másik eset, haveroméknál két kisgyerek egész nap kint játszott az udvaron, visítozott, ordítoztak, és egyszer átszólt, hogy "maradjatok már 1 kicsit nyugiba, ne egész nap öljétek egymást!"

Ezt meghallotta az anyuka, és azóta biztatja őket, hogy kiabálják a mondókát, meg ilyesmi...

Az ilyen emberekről mi a véleményetek?

És hogy nevezik az ilyen tulajdonságot? Amikor valamit megmondanak, megKÉRNEK, de azt mondod, "nekem nem parancsolsz te!"

Lázadás?