Mi lehet az oka annak, ha valaki mindenkivel csak erőltetetten tud beszélgetni?

Az ilyen embert lehet, hogy érdekelik az emberek, de az már nem, hogy ki, kivel, mikor, hányszor, hol, ki mit főzött, hova megy stb. Az ilyen beszélgetések ezért hidegen hagyják, mert alapvetően nem kíváncsi rájuk, nincs számára információ tartalma, de udvariasságból végighallgat mindenkit.

Kiderülhet, hogy van hobbija, vagy ami iránt érdeklődik, meglepődél, hogy arról viszont órákat lehet vele beszélgetni.

Ettől függetlenül zavarhatja, hogy nem tud beszélgetni hétköznapi dolgokról, de csak azért, mert tudja, hogy mások azt gondolják róla, hogy nem lehet vele normálisan beszélgetni, és kétségbe vonják a szellemi képességeit. Pedig erről nincs szó. A belső kis világa igencsak részlet gazdag lehet.

Még annyit hozzáfűznék, hogy magától nem lesz ilyen senki, kell, hogy történjen vele valami.

Elég hozzá egy olyan szülő, aki folyamatosan porig alázza gyerekkorában, ezért önbizalom hiányos lesz.

Lassan kezdek én is antiszoc lenni.

Egy környezet változás rengeteget segítene az biztos.

Én már hónapok óta nem voltam társasággal.Itthon vagyok egyedül.Munkanélküli vagyok, mert a suliba nem vettek fel.

Munkát keresek nem sok sikerrel.

Volt egy gimis osztálytalálkozó,de csak 7-en voltunk az ofő helyettes ennyi embert hívott meg nem is osztálytali volt hanem össze jövetel.Na mind1 ott meg se szólaltam.Nem voltam kíváncsi senkire sem,én sem tudtam miről beszélni.Meg is jegyezték milyen csendes vagyok,mert a gimibe be nem állt a szám.

De jó részt ugyan az a napi rendem minden nap.Felkelel -reggeli-kutyasétáltatás-elmosogatok-leülök a net elé munkát keresek kb 2 óra múlva megunnom-aztán netezgetek-leviszem a kutyát- vmikor délután tesóm haza jön vele beszélgetek,anyumék csak este jönnek haza.

Szóval a lényeg,hogy sokat vagyok egyedül és ez nagyon megvisel.Mert én imádok emberek közt lenni,mondjuk csak ismerősök közt,de akkor is.

A barátaimmal egyetem miatt nem találkozok csak havi 1x-2x,sok tanulni valók miatt,nem igazán érnek rá.

Szóval már unok mindent.Ha lesz munkám az már segíteni fog,hogy kilábaljak ebből a monoton életből.De addig csak romlik a helyzet :/

5-6 hónapja vagyok így sokat egyedül,fura mert addig nagyon szociális lény voltam,de most már az is zavar ha csak vki rám néz az utcán.

Más okok miatt sem vagyok a toppon,de ezt nem részletezném,de nem családi ügy szerencsére.