Buta vagyok, mihez kezdjek?

A problémám a következő: érettségi előtt állok, 18 éves vagyok. Elsős korom óta nagyon jó tanuló vagyok, de ez kimerül abban, hogy a jegyeim jók, és általában véve könnyen megértem a dolgokat (például a különböző modern fizikai elméleteket meglepően könnyen megértem), illetve órákon képben vagyok az anyaggal, tehát egyik napról a másikra könnyen el tudom sajátítani, meg tudom jegyezni a dolgokat (magolok? Nem tudom. Elég sok módszert kipróbáltam már...), a témazárók már kicsit nagyobb erőfeszítést igényelnek, viszont most, hogy elkezdtem készülni az érettségikre, szembesültem azzal, hogy RENGETEGET felejtettem. Persze ez nem most okozott problémát először, sőt, pont emiatt tettem egy "kitérőt" is a mostani gimimből egy másik suliba, de nem tudtam beilleszkedni, úgyhogy visszajöttem ide. Sokan bélyegzik a helyet elitképzőnek. Az osztálytársaimmal semmi bajom, és hangsúlyozni szeretném, nem irigykedek rájuk (sem anyagiakban, sem szellemeikben). Néha nagyon szégyellem magam, és egyszerűen csak elkeserít, hogy nekik van valamijük, ami nekem nincs...

Azért osztályon belül is van olyan, aki olyan problémákkal küzd, mint én, és van (főleg a fiúk közt) aki nagyon könnyedén veszi az akadályokat. Ezt úgy kell érteni, hogy körülbelül negyedannyi befektetett energiával hozza a négyes-ötös szintet, ami a hosszabb távú információraktározást illeti tényleg MINDEN megmarad neki.

Nem lenne baj azzal, hogy sokkal többet kell tanulnom, ha ezt hosszú távon is látnám kamatozni, de sajnos nem. Sokszor butának, műveletlennek érzem magam, pedig rengeteget olvasok, igyekszem naprakész maradni a hírekben is. Mégis úgy gondolom, hogy belőlem sosem lehet "okos" ember.

Nagyon félek, hogy az egyetemen ez még nagyobb problémát fog okozni (vagy esetleg már az érettségin elvérzek). Említettem azt is, hogy már a tanulás mint folyamat se megy olyan könnyen, és szinte majdnem biztos vagyok benne, hogy sokat szenvednék, küzdenék az egyetem alatt. Azon is elgondolkodtam, talán jobb lenne valami szakmát választanom, esetleg külföldre menni, új életet kezdeni, fizikai munkát végezni. Minél többet jár ezen az eszem, annál nehezebben megy a tanulás. Sokszor elkalandozok, és mostanság problémáim vannak a koncentrációval is, pedig régebben egyáltalán nem voltak. Elég sok rossz dolgon mentem keresztül az elmúlt pár évben, pl. az egyik szülőm elvesztése, zaklatás, a testvéremmel való kapcsolatom elmérgesedése. Szinte biztos vagyok benne, hogy a koncentrációzavar ezek miatt van, de nem tudom, hogy mennyiben befolyásolják ezek a hosszú távú memóriát (bár emlékeim szerint már a fent említett esetek előtt is voltak gondjaim ezzel). Sokszor gondolok arra, hogy mennyi mindent szeretnék elfelejteni az elmúlt pár évből, és az az érzésem, hogy olyan "jól" megtanultam felejteni, törölni a fájdalmas emlékeket hogy az iskolában tanultak is kiesnek. Persze lehet, hogy hülyeség az egész teóriám...

Kérlek írjátok meg hogy mit gondoltok erről! Hogyan tudnék változni, vagy kellene-e egyáltalán változnom? Vagy fogadjam el, hogy ilyen vagyok, és tényleg hagyjam az egyetemet?