Egy számomra fura dologról szeretnék kérdezni. Veletek is már történt hasonló?

Az a helyzet, hogy van egy Hitler beszéd, amit ha bármikor meghallok, akkor annyira libabőrös leszek és megtelik a szemem könnyel, és a libabőrt alig tudom ,,abbahagyni", pedig utálom Hitlert, és semelyik másik beszédénél nem szokott ilyen lenni, mármint kipróbáltam, hogy másik beszédénél így van-e. De nem. És tényleg utálom azt az embert, illetve utálom is meg olyan közömbös vagyok vele, valamit jól csinált, valamit nem, na mindegy ebbe ne menjünk bele. Amikor ezt a libabőrt érzem, teljesen beleélem magam akaratomon kívül is, és ez egy kicsit ijesztő. Mármint nem mint a führer, hanem mint egy sima ember aki ott van a beszéden. Kérlek valamit írjatok, csak mert ez engem annyira idegesít. Köszönöm!