Mi a fenét kezdjek magammal? Min változtassak?

ne aggódj, még egy pár év, és megszokod a magányt. koncentrálj az egziszteniciateremtésre, lóvégyűjtésre, kocsivásárlásra, esetleg lakásvásárlásra.

A legfontosabb, hogy ne kezdd el sajnálni magad, ne fordulj be teljesen. Próbáld keresni az apró örömöket, és meríts azokból. Nagyon egyszerű dolgokra gondolok, pl. egy kiállítás, ami érdekel, vagy egy tánc tanfolyam, kirándulás egy szép parkba/kertbe, stb. Szóval apróságok, amik majd lassan feltöltenek. Feltéve, hogy nem hagyod el magad.

Utolsó szépen mondtad. Kérdező, ne legyél letörve a magány nem olan rossz dolog. Fordítsd a saját dolgaidra a figyelmet mások helyett. Ha nem voltál nekik elég jó, akkor meg sem érdemeltek.

De, szerintem a magány eléggé rossz dolog. Az egyedülléttel nincsen semmi gond alapvetően. Azt gondolom, hogy ne arra használd, hogy magaddal foglalkozol. Legalábbis te garantáltan ne. Még antiszociálisabb és zárkózottabb leszel, ahonnan már csak még inkább befelé vezet az út. Amit javasolni tudok neked, az az önismeret. Első lépésként. Változtass az önsajnáló és önsajnáltató magatartásodon, mert az senkinek sem vonzó, sőt hosszú távon leginkább teher. Mondhatod, hogy azok a lányok csak kihasználtak, de nem vennék rá mérget, hogy nem tettél ezért semmit. Nem mindig úgy van az, hogy akiknek nem vagy elég jó, azok meg sem érdemelnek. Ezt azért felejtsd el (részben) mert ezzel azt erősíted, hogy neked nem kell tenned semmit, majd valaki ilyen besavanyodottan is szeretni fog. "hiába próbálok tenni a kapcsolatokért" Próbálkozni elég kevés. És görcsösen próbálkozni meg sok:) Nem tudok neked konkrétumokat mondani, mert egyáltalán nem ismerlek. A hozzáállásodon kívül nem tudom még min kéne változtatnod, szintén mert nem ismerlek. A fentiek alapján még te magadat sem nagyon. Félre ne érts, nem bántani akarlak, csak nem vagyok az a tipikus vigasztalós fajta ember. Amelyik barátomnak problémája van próbálom rávezetni, hogy derítsük ki az okot/okokat komoly tényfeltáró beszélgetésekkel:) A jaj szegény, ütyürüpütyürü, gyere sírj a vállamon csak akkor jöhet szóba ha valóban szükséges, mert olyan dolog miatt szenved valaki, amiről nem tehet (pl közeli hozzátartozó betegsége, stb...). A te gondod nem erről szól (szerencsére). Neked össze kell szedned magad. Az önsajnálat sosem jó tanácsadó. Én sem a legjobb, de azért az önsajnálatnál jobban nyomom:D A személyiségünknek fejlődnie kell, úgy mint bármi másnak. Tévedés, hogy jó az úgy ahogy van, ahogy megszülettünk, aztán kész. Akinek nem tetszik álljon tovább... Tanulni lehet és kell is mindenből ami történik. Persze nem azt, hogy minden ember egy f.os szemétláda, csak engem bánt mindenki és senki sem szeret és brühühü. Mondanám, hogy menj el Csernus dokihoz, de lehet, hogy ő sok lenne:D Bár egy ismerősömön segített, még mikor nem volt celeb. Attól tartok ez hosszú lett. Remélem ha elolvasod nem zuhansz még mélyebbre, mert bár nem látszik most, de igazából szociálisan érzékeny vagyok. Talán túlzottan is, ezért próbálok gatyába rázni fél oldalas szövegekkel vadidegen embereket:D