Miért van ennyi mentálisan sérült ember?

Szerintem a környezetük teszi őket azzá. A magyar eleve pesszimista nép, erre rájönnek a mindennapi megélhetési gondok, ezért ingerültek, durvák, bunkók az emberek egymással. Akárhová mész ez van. Ez hosszútávon kihat a személyiségre is, előhozza az emberek negatív oldalát.

Miért jó pl. a netes trollkodás? Névtelenül, interneten kötekedni, anyázni? Azért mert sz@r az élete és ezt így vezeti le... De ez persze nem megoldás, mert csak újabb feszültséget generál.

Aki meg kicsit lelkisebb, érzékenyebb típus, könnyen lehet mentálisan sérült (depressziós, pánik vagy kényszerbeteg) ha rendszeresen ilyeneknek van kitéve.

Mert mentálisan rokkantá teszik őket egyesek. És ez már az iskolában kezdődik. Megy szabadon a szivatás (megjegyzem régebben is volt, de addig nem mertek elmerészkedni a "menők", mint most), azt aki túlzásba visz, megnevelni tilos, stb. Ez persze aztán felnőttként az illetőt mentálisan rokkantá teszi, és két dolog lehet belőle:

1. depresszió, elzárkózottság, alkoholizmus, stb.

2. talál valaki gyengébbet a családban (feleség, gyerek, férj), akin aztán kiéli ezeket a sérelmeket.

Esetleg beleőrül, még fiatalon, és mészárlást rendez az iskolában. A legtöbb ilyen esetnek általában ilyen "gyerekcsínyek" az előzményei.

A másik ok pedig az élet. Olyan világban élünk, ahol az embernek nem túl fényesek a kilátásai, ezért aztán életunt, lelki sérült lesz.

Mert az emberek ébredéstől elalvásig stressznek vannak kitéve. Mert az embereknek nem kéne több ezer másik emberrel kis területen együtt élniük. Mert dolgozni kell és a munka, szegény emberállat számára egy értelmetlen és természetellenes dolog ami ismét csak stresszel. Mert az emberek nem szeretik az idegeneket, akikkel nap mint nap érintkezniük kell. Ez is stresszel. Mert az ember sok rossz tulajdonsággal rendelkezik, mely tulajdonságok képtelenné teszik őt a legközelebbi családtagokon kívül bárki mással való együttélésre. Ha a gyerek vagy a házastárs problémázik azt megoldjuk és megértjük. Ha az anyós, a szomszéd, a politikus, vagy a pénztáros azt nem nyeljük le, hanem feltör bennünk az inger, hogy egy rögtönzött ütőszerszámmal véget vessünk a stressz okozójának.

Ha valakinek pedig problémája van azon nem segítenek, hanem lehülyézik, meg kiröhögik, begyógyszerezik, vagy bezárják, de mindenképpen beskatulyázzák és elkönyvelik - betegnek, hülyének, mindenképpen KEVESEBBNEK és ROSSZABBNAK, mint a többi ember.

Csak a saját példámat tudom elmondani ebben a helyzetben. Àltalános iskola utolsó évében rám szállt az osztályom 3/4-e ok nélkül (előtte suli váltás is volt, de ez most lényegtelen). Annyira bántottak -verbálisan- napi szinten, hogy öngyilkos akartam lenni. De nem sikerült.

Az első komoly, hosszabb kapcsolatomban a barátom vert és ocsmány módon beszélt velem.

Egy nagyon közei barátom, akivel mindenről (!) tudtam beszélni, meghalt. Akkoriban, amikor sikerült szakítanom azzal az állattal.

Később, egy rendes, aranyos, kedves, normális sráccal összehozott a sors. Örültem is, de... Rá kb. 6 hónappal elmondta, hogy rákos. Már nem él.

A családi életemről nem is ejtettem szót, pedig tudnék mit mesélni.

Jelenleg a környezetem is rátesz egy lapàttal. Nem bírom őket idegileg már...

Csattanó: pánikbeteg vagyok, szorongok és nagyon keményen migrénes vagyok

19l

Azért,mert túl vannak terhelve az emberek.

És ezt nem bírja mindenki.

Akik a világot irányítják csak úgy tudnak elnyomni minket,ha lefárasztanak.

Napi 8-12 óra munka,és már azt sem érdekel mit tesznek veled,nincs időd rajta agyalni.