Szerintetek az mitöl függ, hogy valaki képes-e hosszabb távú rendszeres levelezésre?

Szerintem ez jellembeli dolog, kitartás dolga, ill. elhatározás kérdése.

Mert az soha nincs úgy, hogy minden levél érdekes, minden téma érdekes, amit a másik felvet. Egyszer igen, egyszer nem. De akkor is válszolok, ha nem, mert elhatároztam magam a levelezés mellett. Meg el is képzelem, ö most milyen helyzetben lehet...

Èn legalábbis így látom.

Nekem ugyanis két barátnöm is van, akik csak akkor válaszolnak - személyesen is ismerjük egymást évek óta-,

ha épp eltalálom a levelemmel a hangulatukat, épp olyan témát vetek fel, ami öket most foglalkoztatja, különben nincs válasz.

Ami engem foglalkoztat, abba nem merülnek bele.

Annak viszont hosszabb távon nemigen látom értelmét, hogy minden levél elött azon agyaljak, vajon ez most "szíven találja"-e öket vagy sem. Èn szeretek spontán írni, lehetöleg spontán beszélni...

Ti hogy vagytok ezzel?