Más is érez mélyen olyat, hogy ő lélekben még egy kisgyerek, és hogy emiatt nem tudja ellátni a felnőtt kötelességeit?

nem tudom pontosan mi lehet az oka, de az biztos, hogy nem arról van szó, hogy mindent megcsináltak helyettem. Sőt. Nekem is mindent egyedül kellett intéznem. Pl ha balhé volt a suliban, anya azt mondta, te keveredtél bele, intézd el a tanárral, én nem megyek be. Amikor elvégeztem a sulit, nem az volt, hogy protekcióval szerzek neked munkát, meg beiratlak másik iskolába, hanem "nem tudlak eltartani kislányom, old meg innentől az életed" 19 évesen jöttem el otthonról. MIndent magamnak intéztem a lakásig, a munkahelyekig, soha sehova nem volt protekcióm. A házamat egyedül éptettem fel minden hivatalos dologgal együtt. Úgy mint a 9-es válaszolónak is, rengeteg teher volt rajtam, máson fele ennyi sincs, és fele annyit nem ért el az életben mint én. Csak belefáradtam. És mondom, most is mindent megcsinálok extra erőfesztésekkel, csak szorongással jár. Én is pont ezt érzem amit a 9-es mondott, hogy de jó lenne ha már nekem is olyan könnyű életem lenne mint egy két elkényeztetett pic5ának, akiknek az apjuk mindent elintézett az életükben az iskolától kezdve a munkahelyen keresztül a lakásig, kocsiig. úgyhogy ránk közel sem érvényes a "béna, szerencsétlen" kifejezés mint ahogy emlitetted. sokkal inkább azokra, akiknek mindent a seggük alá tettek.