Miért ilyen velem? (meg mindenkivel) elutasító, szigorú, zárkózott. Szerintetek? LEíRÁS LENT! Mit tegyek?

Barátommal több mint egy éve vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást, mindketten most töltöttük a 18at. Van egy bátyja is, 27 éves. Csak az anyukájuk él, mert az apjuk meghalt 3 éve autóbalesetben...

Amikor először voltam náluk, be lettem mutatva, és jól kijöttünk az anyukájával, leültünk ebédelni, a bátyja viszont épp hogy rám köszönt, aztán végig feszültség uralkodott az asztal körül.. (nem tudom miért, de a bátyja olyan.. szóval egy pillanatra sem mosolygott, nem érdekelte ha mondott valamit az öccse, meg se szólalt, és éreztem rajta hogy nem érdekeljük stb)

Furcsa a személyisége, olyan megközelíthetetlen..

Barátom sokszor meséli, hogy milyen jót szoktak beszélgetni, meg hogy együtt voltak bulizni stb, de én egyszer sem láttam őket beszélgetni, vagy úgy viselkedni mint 2 testvér..

Inkább csak azt hogy a bátyja nagyon szigorú vele és érzéketlen.. Mintha idegenek lennének..

Ültünk kint a verandán és barátom mondott neki valamit, nagyon lelkesen, erre a bátyja bunkón rávágta hogy "És?" (olyan "ki a fenét érdekelsz" hangsúlyban) Akkor mindenki elhallgatott, ő pedig felállt és elment.

Mikor találkozunk ő rám sem néz, nem is köszön, csak ha előbb én, és mikor eszünk, akkor sem néz rám,(meg senkire) én meg nem tudom, mit mondjak, mert ő olyan.. nagyon szigorú és elutasító.. Nem szeretek a közelében lenni, mert úgy érzem, mintha teljesen lekezelően nézne rám..

De közben meg látszik, hogy törődik az öccsével.(néha rákérdez hogy miért volt ez, meg hogy volt, de akkor is, minta rögtön észbekapna és magára húzná ezt a nemtörődöm, elérhetetlen, szigorú oldalát, és a kedves kérdést ellensúlyozza valami bunkósággal)

Nagyon komoly, ő tartja fent a családot, és mondta barátom, hogy mióta történt a baleset, nem szokott nevetni.. (meg mikor ottvagyok, alig szólal meg, általában a szobájában van vagy elmegy otthonról)

1 hete volt, hogy hazavitt, de közben meg sem szólaltunk a kocsiban, de mikor megköszöntem és kiszálltam, tök kedves hangsúllyal mondta hogy nincs mit, szia.

És olyan furcsa volt, mert sosem hallottam tőle ilyesmit.

Amúgy nem zárkózott, sok barátja van, meg sokat bulizik is.. Lehet hogy úgy érzi én betolakodom a családba..

Rengeteg dologra gondolok, de nem tudom, melyik áll legközelebb a valósághoz.. Szerintetek?

Én szeretnék vele jóban lenni, ezek ellenére is.

Szerintem belül mindenkiben ott van a kedvesség, csak van aki nehezebben nyílik meg.. Én szeretek lelkizni és beszélgetni stb (nem vagyok nyálas de meghallgatok bárkit és nagyon megértő vagyok)

Nem esik jól, hogy ilyen velem. Igaz nem csinál semmit, mert szó szerint észre sem vesz, és nem is érdeklem..

Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, olyan mintha valami szigorú, érzéketlen ...nem is tudom mivel beszélnék, pedig igazából tudom, hogy megvan a jó oldala(meg a haverjaival is jár ide-oda, meg vannak fent képek róluk ahol mosolyog és tök más), csak valamiért próbálja bizonyos határokon túl tartani a legtöbb embert, és nem akarja kimutatni az érzéseit..

Teljesen azt érzem, hogy ő csak eljátssza hogy sebezhetetlen, erős és senki nem árthat neki... Szerintem eltolja magától az embereket..

Mit tehetnék? Szeretnék jól kijönni vele, de nem tudom, mit tegyek.. Előbb jó lenne tudni, mi lehet a baj..

Szerintetek?

Nagyon érdekelnek az emberek, szeretek megismerni új embereket, és nem szeretek általános, unalmas témákról beszélgetni, hanem szeretek mindenkinek a lelkébe látni, megérteni az érzéseit stb.. Ezért érdekel ez ennyire.