Milyen egy magyar?

Régen(apám elmondása szerint): szorgos, bőkezű, rendes, okos.

Ma: kb mint ahogy az első írta.

Mondanám kik és mik miatt, de ez már nem ide tartozik..

Én is úgy kezdeném hogy régen: Segitőkész, összefogó, dolgos, szeretet,barátság, család.

MOst: kihasználó, aljas, kétszínű, pénzéhes, számító...

Nem hiába szerettem volna 100évvel ezelőtt élni...

Tény hogy manapság vannak bőven problémák az emberekkel, de ezek a tulajdonságok amiket leírtak nem csak itt jelentek meg az emberekben hanem ezeket lehet bőven általánosítani az egész modern világra.

Szerintem a magyar nép rendkívül intelligens,kitartó és harcias (ellenkező esetben már nem léteznénk) a munkában pedig szorgos, egymással barátságosak (nálam jóval idősebbek beszámolói alapján). Szerintem negatívum viszont, az idegen népek felé tanúsított túlzott bizalmatlanság, hidegség (mondjuk részben érthető), a széthúzás (történelem) és az elkeseredettség, hibás önértékelés.

Én azt hallottam külföldiektől, svédektől, amerikaiaktól, hollandoktól, sőt, még egyes araboktól is, hogy a magyar rendkívül barátságos egy bizonyos szintig. Külföldiek számára meghökkentő, amikor egyik kolléga átugrik a másikhoz valamiért, az pedig beinvitálja a lakásába egy kávéra. A legtöbb országban ez elképzelhetetlen, legfeljebb rokonok vagy jó barátok viselkednek így.

OFF 1/a:

Egyébként a neveink angolosítása szerintem önmagunk legádázabb arcul köpése. A munkám során gyakran előfordul, hogy környező országokban élőkkel kell angolul beszélnünk. Legtöbb kollégám szóban és írásban egyaránt Stephen Kovácsként meg Joseph Nagyként mutatkozik be. Volt, hogy meglepődtek azon, hogy én Tóth Miklós maradtam (persze ezek nem a valódi neveink). Én majd akkor leszek Michael Tóth, ha John Smith amolyan Rejtő-regénybe illően Smith Jánosként mutatkozik be. Amúgy sem hallottam még - és leírva sem láttam ilyesmit -, hogy Andrew Kowalsky (Andrzej helyett), nem értem, nálunk honnét ez a hülyeség, de már angolórán így tanuljuk, legmélyebb felháborodásomra. Persze nem mi vagyunk az egyetlenek: ott vannak például a németek, akik az amerikai filmek címét nem fordítják le, vagy a finnek, akik még csak nem is szinkronizálnak.

OFF 1/b:

Azt is imádom, amikor magyarok kijavítanak, hogy az nem Csikágó, hanem Sikéjgó! Majd akkor lesz Sikéjgó, haver, ha az amerikainak Budapeszt Budapest lesz! Annyira talán nem nagy ördöngösség, persze lehet, hogy tévedek...

Egy darabig baratsagos...

Aztan jon a magyar virtus, a megfekezhetetlen PANASZARADAT, a "DOGOLJON MEG A SZOMSZED TEHENE IS" mentalitas, direkt orulunk, ha masnak (is) rossz.

Ugyeskedo. Ugyebar nalunk a kiskapuk nemzeti szinten elfogadottak, az a meglepo, ha valaki nem arra jar. (pl bejelentett minimalber, tobbi zsebbe... meglep valakit? nem. mindenki kummant) Es ez jellemzo akkor is, amikor kulfoldre kerul egy magyar. Valami okossag ki lesz talalva.

Amugy pedig birka nep, akikkel barmit meg lehet tenni, par evtizedig ugyis csendben tur a magyar, fat lehet hasogatni a hatunkon. Valoszinuleg ebbol ered a folytonos panaszkodas.