Mi lehet a problémám és hogy tudnék ezen változtatni?

Haladjunk sorban:

"Gyűlölöm a testem, kövérnek és rondának látom magam" - ezt annyiszor hallani, olvasni az ilyen idős lányoktól, hogy valami hihetetlen, több szót nem is érdemel, mert biztos nem vagy olyan.

"viszont mások szerint nagyképű vagyok és egoista...Sokszor úgy érzem és úgy viselkedem, mintha sokkal jobb lennék másoknál." - igen, igazuk van, ez alapján egy önző egoista p*csa vagy, már bocsánat a harsány megfogalmazásért.

"Képtelen vagyok normális párkapcsolatban élni (úgy, mint a barátaim), mert képtelen vagyok elviselni, hogy valaki 'rámakaszkodik' és szeret, holott néha jólesne egy kis törődés.

-Utálom, ha dícsérnek viszont a kritikát sem tudom elviselni

-Mindig mindennek körülöttem kell forognia" - ezek alapján fogalmad sincs, hogy mit akarsz, az utolsó pont, meg az önzőségedet igazolja még jobban.

Miért érzed azt, hogy egy 0 vagy? Mert az is vagy, de az, hogy észlelted a problémát, az az első lépés a probléma megoldásához.

Mit tudnál tenni? Gondolkodj el az életeden, magadon és a kapcsolatodon a környezeteddel, elég idős vagy már ahhoz, hogy a jelenleginél érettebben viselkedj, ne úgy, mint egy kis 10 éves, akinek ki van nyalva a feneke és mindig az van, amit ő akar, mert ha nem változtatsz előbb utóbb azon kapod magad, hogy 20 éves vagy, nincsenek barátaid, mindenki utál, a férfiak is csak kihasználnak, egy katasztrófa az életed.

Ne akarj népszerű, vagy érdekes lenni, mert attól, hogy az akarsz lenni, attól nem leszel az.

Az ember pedig tud változtatni a személyiségén, de csak ha akar. Próbálj meg kedvesebben viselkedni másokkal, ne csak beszélj nekik, kérdezd is őket, hallgasd meg a mondandójukat és reagálj is rá.

Tizenöt évesen szerintem még nem baj, ha nem akarsz párkapcsolatban élni. Én is annyi vagyok, és még nem volt "párkapcsolatom", és a közeljövőben nem is akarok, mert éretlen vagyok, és csak rosszul jönnék ki belőle. Nem lehet, hogy neked is ez a bajod?

Mellesleg ez nem baj, mert úgyis kinőjük mindketten.

Minden csak kövérnek és rondának mondja magát, mert elvárja, hogy majd mondják neki, hogy ilyen, meg olyan csinos. Gondolom folyton ezt csinálod, és a barátaid átlátnak rajtad.

"Mindig mindennek körülöttem kell forognia. A legjobb barátnőm múltkor egy másik ismerősével beszélgetett az én jelenlétemben és próbáltam magamra terelni a figyelmét, mert féltékeny voltam, hogy nem velem foglalkozik"

Az szép, hogy ezt bevallod magadnak, szerintem csak szereted, ha minden rólad szól, nincs ezzel semmi baj, de azért próbálj meg egy határt szabni magadnak.

"De akkor miért van bennem az érzés, hogy emberileg 0 vagyok, egy vesztes és még ronda is??"

Mert kamasz vagy, és a kamaszkorhoz hozzátartozik az önkép kialakítása is. Ekkor kell rájönnöd, hogy ki is vagy te, milyen a személyiséged, milyen pályán akarsz elindulni, mit vársz az élettől, stb., te viszont egyelőre még ott tartasz, hogy gőzöd sincs semmiről, és egyik végletből a másikba esel.

Szerintem próbálj meg definíciókat alkotni a személyiségedről, figyelni arra, hogy azok, akik ismernek, mit gondolnak rólad, és megpróbálni összerakni magadban, hogy milyen vagy, hogy nézhet ki a viselkedésed kívülről.