Miért esett régen nehezemre kimondani a köszönöm és a szívesen szót és miért nem köszönök az eladónak sem belépéskor sem távozáskor?

(Nem megsértés)De lehet nem úgy lettél nevelve hogy olyankor

tudd mit kell mondani! Vagy pedig ha túl szégyenlős vagy és azért! Van nekem is egy ismerősöm aki ugyan úgy Szégyellős és ő még boltba se mer elmenni!

Számomra csak a szívesen szó jön ki nehezen. Nem tudom miért, de nem tartom annyira illendőnek hogy szívesen... Tudom, rossz szokás, de én is így vagyok vele.

A köszönés pedig megy. :D Általában széles mosoly és megnézve az eladót mondok egy "Jó napot kívánok!"/"Szia!"/"Csókolom!"-ot. :)

Nálam csak a szívesennel van így. Nem szoktam meg.

A többi az lazán megy, mindig köszönök a boltokban is, meg megköszönöm.

Nevelés kérdése sajnos, szüleid nem kifejezetten fordítottak erre időt. Bár lehet, őket se nagyon tanították meg.

De legalább felismered magadon ezt, és nem ragaszkodsz görcsösen a saját verziódhoz.

Ismerek valakit, aki 60 éves korára se tanult meg jó étvágyat kívánni ebéd közben úgy, hogy hogy ülnek körülötte 10-en, és mindenki mondja, nagyon kínos helyzet.

Egyszeruen azert mert nem teszel ellene.

Csak par szo, nem olyan nehez kimondani.

Mellesleg nekem is van egy ilyen ismerosom, hath eleg bunkonak konyveltem el magamban. Mondjuk ha valamit nem kifejezetten szivesen adok vagy teszek akkor persze en is azt mondom, hogy nincs mit. De attol meg ez egy olyan alapveto dolog, hogy aki nelkulozi a hasznalatukat eleg konnyen negativ kep alakul ki roluk.