Ti mitől féltek a világon a legjobban?

Nem félek semmitől.

Na jó, annak például nem örülnék, ha elhagynám a kontaktlencsémet, mert momentán se pénzem, se időm újat csináltatni. De ettől sem félek, inkább megpróbálom elkerülni. Annak sem örülnék, ha meghalnék, de hogy félnék tőle, hogy meghalok, az túlzás. Hadd magyarázzam meg. Fiatal és tudtommal viszonylag egészséges vagyok.

Egyébként nincs olyan, amitől annyira hú de félnék, hogy érdemes legyen kiemelnem. Szerintem a félelem fölösleges. Mondják: kétszer fárad, aki rest. Én pedig azt mondom, kétszer ijed meg, aki fél. Vannak kellemetlen, de elkerülhető - és korántsem bizonyos - dolgok, mint például a balesetek: el kell fogadni, hogy ezek megtörténhetnek, és meg kell próbálni elkerülni őket és az esetleges károkat. Be kell kapcsolni a biztonsági övet, szét kell nézni a zebránál, be kell tartani a munkavédelmi előírásokat, de semmi esetre sem kell egész életünket pánikba esve, a lehetséges kockázatokat paranoid módon, nagy ívben kikerülve élnünk. Ilyenektől azért nem érdemes félni, mert ha megtörténnek, az nyilván rossz lesz nekünk, és persze nem baj, ha felkészülünk rá, de ha félünk tőle, akkor már előre rosszul vagyunk valami olyan miatt, ami még meg sem történt, és lehet, hogy soha nem is fog! Hát van ennek értelme, kérem?! Ha valaki fél a vízbe fulladástól, akkor nem az a megoldás, hogy még csak nem is fürdik többé; nyugodtan élhet teljes életet, csak mondjuk nem kell búvárkodnia. Ha nem búvárkodik, akkor gyakorlatilag nincs is mitől félnie.

Aztán vannak kellemetlen és bizony elkerülhetetlen - és tőlünk független - dolgok. Ilyen a halál, vagy a szerelmi bánat (és ilyen az, ha az utcán sétálva a fejünkre esik egy virágcserép). El kell fogadni, hogy ezek bizony meg fognak történni mindenkivel (főleg az első kettő), és nem tudjuk kikerülni: aki él, az meg fog halni, aki szerelmesdit játszik, az csalódni fog jó néhányszor, mire megtalálja a párját. Ez az élet rendje - félni ettől olyan, mint félni attól, hogy lemegy a nap. Nyilván nem jó dolog meghalni, de ha az ettől való félelem árnyékában éljük az életünket, akkor az egésznek semmi értelme. Olyan, mintha nem ennénk, mert előbb-utóbb úgyis éhesek leszünk megint.

Ez persze magánvélemény, és egy árnyalatnyit offra sikerült, de én személy szerint azt az érzést nevezem félelemnek, ami meggátol abban, amit csinálni szeretnék. Hogy roppantul kellemetlennek találnám, ha mondjuk benn égnék egy házban, vagy meghalna egy hozzám közel álló személy, az nem jelenti azt, hogy félek is tőle.

Eképpen bátorkodom azt állítani, hogy nem félek semmitől.