Egy emocionális ember le tudja élni az életét egy intellektuális mellett?

#2: Nem, de mivel az intellektuális az eszére hallgat, ha valaki olyannal hozza össze a sors, aki inkább a szívét követi, és emiatt sokszor illogikus cselekedetei vannak, egy idő után le fogja fárasztani. Tapasztalatból beszélek, én is inkább előbbibe sorolom magam (persze nem "vegytisztaként", de kaptam már meg sokszor, hogy túlzottan racionálisan közelítek meg hétköznapi dolgokat), és volt olyan hölgyismerősöm, akit nagyon szerettem, de egy idő után komoly konfliktusokat okozott a fenti ellentét.

Egyébként kicsit furcsa nekem, hogy te az emocionálist hozod fel a probléma megoldás etalonjaként. Érzelmi problémák megoldásánál is lehet (sőt, szerintem kell is) racionálisan gondolkozni, maximum a megoldás nem fog tetszeni - egyszerűen amiatt, mert az elején már van egy elképzelt megoldásod, amit csak meg szeretnél "racionalizálni". Egy intellektuális ember is képes lehet érzelmi problémákat felfogni, csak nem feltétlenül érzelmi síkon kezdi el a megoldást keresni:)

Valahol sántít ez az elmélet, mert én is az érzelmeimre hallgatok, aszerint döntök, de nem szeretem kimutatni és beszélni róla, ha valami bánt inkább magamba fojtom, és engem is megőrjítene egy olyan ember, aki rámzúdítja állandóan a fájdalmát és agyonajnároz.

Azt hiszem, hogy sokan vannak "vegyes típusok", ennyire azért nem nagy az eltérés az intellektuális és az emocionális ember között, csak szélsőséges esetekben.

A hisztis emberek gyakran takaróznak azzal, hogy ők márpedig "emocionális hozzáállásúak". Ez azonban nem mentség semmire, mint ahogyan a "racionális hozzáállás" sem mentség a teljes érzelmi inkompetenciára. Mindkét eset szélsőséges, javaslom az önmegismerést mindkét fél számára. Ha két ember szereti egymást, és együtt akar lenni, akkor szerintem megér annyit a dolog, hogy a hisztimasina ne cirkuszoljon annyit, az érzelmi molylepke pedig gyakoroljon egy kis empátiát. Nem egyszerű: gyakorlás kérdése.

Persze lehet, hogy ezzel nem mondtam újat; nem hiszem, hogy két és fél év után jött volna elő hirtelen ez a probléma. Mindenesetre mindkét félnek vissza kell vennie a szélsőségekből, az ugyanis sehova sem vezet. Két túlzottan "emocionális beállítottságú" ember folytonos ujjongás-hisztizés-letargia háromszöge is az őrületbe kergetné az illetőket idővel, mint ahogy két túlzottan "racionális beállítottságú" valószínűleg sosem gabalyodna össze, ha csak jól átgondolt érvek nem szólnak egy hosszú távú kapcsolat mellett. :) Persze ez egy kis vicc, értsd ahogyan kell.