Nem lenne jobb, ha nem vágyna mindenki ilyen görcsösen elismerésre?

Az emberek szeretnek panaszkodni, és egy idő után már észre sem veszik, ha folyamatosan művelik.

Nekem volt egy ismerősöm, aki a büdös életbe nem panaszkodott, csak ha már nagyon nagyon nagy volt a baj. Vannak ilyenek, csendben szenvedő típusok, személyiségfüggő.

Egyébként nem adhatok konkrét tanácsot, én magamtól jutottam el odáig, hogy belesz'rok mások véleményébe és nem hajkurászom az elismerést.

Tényleg nehéz olyan emberekkel, akik folyton sajnáltatják magukat. Ne vágyj az emberek dicséretére. Amit teszel, az eredményért tedd, vagy azért, mert tudod, hogy amit teszel, helyes, vagy mert meg kell tenned. Ne az elismerés legyen a cél, mert azt - ahogy a példádból is láthatjuk - vagy megkapod, vagy nem.

Én egy csomó zöldséget és gyümölcsöt termelek itthon, hogy legyen. Nem azért dolgozom velük ennyit, hogy bárki is megveregesse a vállamat, hanem azért, hogy télen tele legyen az éléskamra, és hogy ha valaki az ismerőseink közül nehéz helyzetbe kerül, akkor adhassunk neki.