Mostanában egyre feszültebb vagyok és ridegebb. Mit kéne tennem?

Világéletemben nem voltam egy érzelmes ember, a rossz gyerekkorom miatt (a gondolat, hogy a biológiai apám nyakát egy recés konyha késsel elvágom megmelengeti a szívem) elég sokáig elfojtottam az érzelmeimet , míg végül a többség eltűnt. Már, csak pár maradt. Gyakran érzek dühöt amit igyekszek vagy elfojtani (általában sikerül) vagy gyorsan letudni, utána egy pillanat alatt lenyugszok. Mindig Csinálnom kell valamit. Az unalmat egyszerűen nem bírom, mindent megtennék ellene. Ha unatkozok ideges vagyok. Kontrollálom magam amennyire tudom, ez nálam elsődleges. Jól hazudok és hitelesen meg tudom játszani magamat. Gyakran manipulálok másokat a saját szórakozásomra/előnyömre. Jó vagyok abban, hogy személyeket kielemezzek és kikövetkeztessem azt, hogy bizonyos szituációban hogyan cselekednének. Lelkiismeretem nincs. Ha mások szenvednek attól, csak jobban érzem magam. Naponta Naponta 60-zor gondolok arra milyen jó lenne megverni valakit, bárkit aki a közelben van.Egy elhatározás állít meg ebben, miszerint nem teszek olyant soha ami a saját erkölcsi normáink ellent tenne (nem teszek maradandó károkat, csak olyan embernél szeretnék ilyet tenni aki megérdemli, azt hogy ki érdemel meg valamit nem attól függ, hogy milyen kedves valaki, semmi bajom a bunkókkal). Vegetáriánus vagyok. Vannak időszakok amikor nem érzek semmit, se félelem, se szórakozást, se dühöt, csak késztetés hogy csináljak valamit pusztítót vagy helytelent. Egész életemben ezt a kényszert próbálom legyőzni, de egyre nehezebb. Semmit/senkit nem szeretek, csak vannak dolgok amiket kedvelek. Egyre nagyobb hiány érzésem van belül. Azon kívül, hogy életveszélybe keverem magam vagy összevernék valakit. Nem tudom mit tehetnék ezeken kívül. Nem hiszem, hogy már meg tudnék változni, csak szeretnék teljességet érezni anélkül, hogy olyan szinte már gonosz alávaló féreg legyek, mint az apám vagy rosszab.

17/F