Ha valakiről elmondom a véleményemet, akkor az kibeszélésnek számít?

1. Gondold végig, hogy mi a célod azzal, hogy egy harmadik embernek "csak megemlíted" az illető hibáját. De mosk komolyan! Ha segítő szándék vezérel, akkor annak mondod el személyesen, a szemébe, akivel bajod van, nem pedig egy harmadiknak. Mert mit érsz el ezzel? Azt, hogy pl majd azt válaszolja: igen, igazad van, xy tényleg egy hülye. Mire jó ez?

2. Ha pozitív a kritika, akkor sem feltétlenül kell másokkal beszélni róla, nem azért persze, mintha bántó lenne, hisz nem az. Hanem azért, mert amikor együtt vagyunk valakivel vagy valakikkel, akkor egymással kellene, hogy elfoglalva legyünk, mindig azzal, aki JELEN VAN SZEMÉLYESEN, hisz azért vagyunk együtt, nem azért, hogy a jelen nem lévőkről diskuráljunk, aki így reagálni sem tud a véleményünkre. Inkább örülni egymásnak. :)

3. A pletykálkodás is sokszor olyan jóindulatúan kezdődik, hogy jaj, hát én nem akarom xy-t bántani, DE... és már mondja is a rossz dolgokat, ami persze terjed szájról szájra, aztán a végén olyan dolgok keringenek a pletyka alanyáról, hogy szegény soha az életben le nem mossa magáról. Ezért nagyon fontos tiszteletben tartani a másikat, akkor is, ha te amúgy nem akartál neki rosszat, mindig arra kell gondolni, hogy neked hogy esne, ha rólad beszélnének a hátad mögött!

Lehet, hogy vaskalaposnak tűnök a véleményem miatt, de azért írom ezt, mert a környezetemben mindenki mindenkiről mond jót, rosszat, amihez éppen kedve van, és ennek az az eredménye, hogy nincsenek igazi, bizalomra épülő, szeretetteljes kapcsolatok, csak felszíneskedés, mindenki mosolyog, udvariaskodik, aztán a másik háta mögött meg megy, hogy ilyen meg olyan. Én már ha beszélek velük, mindig olyan rossz érzésem van, hogy na, biztos nem őszinte velem, és öt perc múlva már sustorogni fognak a hátam mögött, ki tudja, miket. Nem valami felemelő érzés, és tényleg megöli a bizalmat. Volt, hogy abból is galiba, félreértés származott, amikor jót mondtak rólam, szóval a legjobb szerintem mindig az egyenesség, tisztelet stb, és az empátia, hogy a másik helyébe képzeljük magunkat. De természetesen, ha csak annyit említesz, hogy xy-nak milyen szép ruhája volt tegnap, az még nem kibeszélés. :)