Miert nem tudok semmire sem felkelni?

Sajna nem tudom, engem is érdekelne a megoldás... Én 37 vagyok, de a felkelés máig probléma. A diákkoromat nehezen éltem túl, 6 körül kelni számomra abnormális. Később már jobb volt, igaz, a munkahelyemen eleinte rá akartak bírni, hogy 9-re érjek be, de nekem az kvázi lehetetlen volt s nem is értettem, miért fontos. Igazából nem volt az.

Gyerekként eleinte felébredtem az ébresztőre... Majd lecsuktam és aludtam tovább... Volt egy alvajárós fázis, de utána már lazán átaludtam. NEM vagyok reggeli típus.

De ha későn fekszem és letelik a 8 órám s már emberi idő van (pl. reggel 8), akkor magamtól is felkelek, ha nem is valami kipihenten, hisz reggel van. Ha Te is ilyen vagy, akkor találnod kell egy olyan időbeosztást a későbbiekben, ahol nem kell magadra kényszerítened egy olyan felkelést, ami nem igazán megy...

(Én a páromat idegesítem néha azzal, hogy keltsen fel reggel, ő megpróbálja, de én nagyon kemény ellenfél vagyok, pontosabban az az énem, aki alszik és fel akarják ébreszteni... Ő pedig nem akarja a reggelét azzal tölteni, hogy költöget, alvó énem pedig tojik a fejére. Nehéz dolgok ezek.)

Ez tényleg túl durva ahhoz, hogy segítene valami házi praktika.

El kell menni alvásvizsgálatra, (van ilyen, az egyik kollégám is volt, más okból) hátha kiderül valami.

Az agykontroll egyébként nem rossz, annak, aki valamennyire gyakorlott benne.

Teljesen kezdőnek, és ilyen "súlyos" helyzetben jó eséllyel az is kudarcba fulladna.

Ha ez még súlyosbodik is, mindenképpen orvosi segítséget javaslok!

Első voltam.

Speciel nekem jó a második javaslata, HA nagyon fontos dologról van szó. Keltem már fel fél 5-kor is így (amikor engem olyankor kb. semmi nem ébreszt fel. de magamtól ment). Minden más esetben az agyam adott része úgy gondolja, hogy őt nem érdeklik az elképzeléseim.

De így is OK, amennyiben korán fekszem. De korán feküdni kvázi lehetetlen számomra, s ezen az esti tudatomnál levésem sem segít. Ez ilyen komplikált lelki dolog.